Jó ez a "vers"?

Ez nem vers… Furcsa, a legtöbb ember, mikor versfaragásra adja a fejét, teljesen figyelmen kívül hagy mindent, amit irodalomórán tanítottak. (Amúgy anno én is így voltam ezzel, aztán hamar megfelelő irányba tereltek.)

A vers lényege a ritmus. Az összecsengő sorvégektől, a rímektől nem lesz valami vers, viszont lehet jó egy vers rímek nélkül is. A ritmust kétféle klasszikus versforma tudja megadni, az időmértékes és az ütemhangsúlyos verselés. Ez egyik kötött formának sem felel meg. Ugyan létezik a szabad vers, aminek nincs kötött formája, de ez nem felmentés, hanem eszköz. A célja nem az, hogy ne kelljen a szótagszámoknak stimmelni, hanem hogy a vers ritmusa együtt tudjon lüktetni a vers mondanivalójával, érzelmi töltetével. Szabad verset írni akkor érdemes elkezdeni, ha a kötött formák mennek.

Továbbá a művészet, így a vers másik lényege a katarzis. Nos, ez valahol megvan a vers végi csattanóban, de valahogy olyan klisé ízű, mintha ilyeneket már halottunk volna párszor. De amúgy oké, nem kell új receptet feltalálni ahhoz, hogy az ember jó ételt főzzön.

A rímek fele ragrím, amik jellegüknél fogva olyanok, amilyenek, viszont jelen esetben ez érthető. A rímek másik fele viszont egészen jó.

A hangulat egészen átélhető, a költői képek viszont itt-ott eléggé zavarosak, pl. van olyan kifejezés, hogy „mindent egy lapra tesz fel”, azaz egyetlen tőle független tényező meghatározza, hogy mindent elveszít, vagy megnyer. Az „egy lapra vetve” önmagában is fura, de ha ez az „egy lapra tesz fel” akart volna lenni, valaminek az eltitkolására fura ezt használni. Kicsit úgy érzem, a kissé mesterkélt „líraiasságosság”, meg az „elmélyülten emelkedett magasröptű mélyenszántás” az értelem és a mondanivaló rovására ment.

De amúgy az irány egész jó, ha valaki a versírással tudja kifejezni vagy megérteni az érzéseit, az dicséretes, de ha a verseidet másokkal is meg akarod osztani, akkor érdemes jól csinálni, amihez meg gyakorolni kell, csiszolgatni egy-egy verset, különben az enyémhez hasonló kritika fogja érni azoktól, akik a puszta emocionális hatáson túl a vers tényleges minőségét is elkezdik nézni.

> te valami internetes aktivista lehetsz, aki minden kezdőnek a verse alá ugyanazt kommenteli

Aktivista? Végül is… Elég aktívan fent vagyok a GYK-n, és válaszolok mindenféle kérdésre. Bár terveztem régen, hogy csinálok sablon válaszokat a gyakorta feltett kérdésekre, amit be lehetne másolni, de végül úgy döntöttem, inkább újra és újra megfogalmazom a válaszokat.

Igen, néha „hogy tetszik a versem” jellegű kérdésekre is válaszolok. Hogy hasonló válaszok születnek ezekre? Persze, ha a hiányosságok is hasonlóak.

De még ha copy-paste-elném is valamelyik előző válaszomat, attól még miért lenne kevésbé helyes a válasz tartalma? Attól, hogy a „hogy kell kiszámolni a háromszög területét” kérdésekre esetleg bemásolom mindig ugyanazt a választ, attól még az a válasz nem lesz kevésbé helyes.

> mert sok helyen nincs sok köze a versnek ahhoz, amit leírtál

Az előző válaszom melyik részéről érzed ezt?

> Elolvastad egyáltalán?

Persze, ahogy írtam, az irány jó, tulajdonképpen a hangulata még tetszett is. Csak történetesen nem felel meg a vers formai követelményeinek.

> Vagy láttad, hogy nem jók a verslábak és már mentél is az egyik régi kommentedet kimásolni?

Ahogy írtam a vers, a líra *lényege* a ritmus, ez különbözteti meg a prózától. A ritmus az, ami segít elmélyülni, ami igazán erőt ad a mondanivalónak. A dalnál is ez van, nem kevés dalszöveg a dallam és a ritmus nélkül eléggé üresen cseng, de a megfelelő ritmussal és dallammal még képes katarzist kiváltani. Ha viszont nincs meg ténylegesen a ritmus, akkor a versnek tűnő forma csak kizökkent, olyan, mint mikor a dobos félreüt, rögtön nem a szövegre kezdesz figyelni, hanem a félreütésre.

Ha kakaós csigához kellene hasonlítani a lírát, akkor a ritmus nem porcukor a kakaós csigán, ami akár elhagyható; hanem a kakaó, ami elengedhetetlen alkotóelem ahhoz, hogy valamit kakaós csigának nevezzünk. Persze attól, hogy van benne kakaó, még nem biztos, hogy kakaós csiga lesz, nem biztos, hogy jó lesz, de a kakaó a kakaós csigához elengedhetetlen. Ha viszont nincs meg benne a kakaó, akkor hiába ehető, sőt akár finom is, amit csináltál, aligha lehet kakaós csigának nevezni.

A „nem jók a verslábak” részt nem tudom értelmezni. A verslábak időmértékes verselés kisebb egységei. A verslábakból aztán nagyobb képletek állnak össze, hexameterek, pentameterek stb… A „nem jók a verslábak” alatt én valami olyasmit értenék, hogy bár hármas jambus képletek akarnának lenni végig, csak itt-ott becsúszott mondjuk egy-egy trocheus is. De itt ilyenről nincs szó, ha verslábak nem állnak össze nagyobb egységekké, akkor azok nem rossz, hanem nem létező verslábak. (Egy tutajra sem mondjuk azt, hogy rosszak az asztallábai.) A morák száma soronként: 16, 16, 12, 12; 21, 14, 16, 9; 16, 14, 16, 23. Hát ez így eléggé random.

Ütemhangsúlyos versként sem értelmezhető, a szótagok száma: 10, 11, 8, 8; 13, 9, 9, 6; 10, 9, 9, 14. Ez is teljesen random.

Ha te kakaós csigát vársz, de az eléd tett valami nem csiga alakú és nincs benne kakaó, akkor szerintem teljesen helyén való és érthető a kritika, hogy bocs, de ez nem kakaós csiga. Onnantól meg másodlagos, hogy amúgy a kaja egész ehető, sőt akár finom, elsősorban azt kell az illetővel megértetni, hogy mi a kakaós csiga lényege, mitől nevezünk valamit kakaós csigának, hogy az általa készített cucc miért nem az.

> Amúgy tudom, hogy nem vers, azért is raktam idézőjelbe a kérdésemben

Kit idéztél? Mert az idézőjel arra szolgál, hogy jelezzük, az adott dolgot nem mi, hanem valaki más mondja. Persze ezt aztán használjuk annak a jelzésére is, hogy valamit valaki más mondott, nem mi, mi csak idézzük, de nem feltétlenül értünk vele egyet. Ha azt írom, hogy Gyömrő, „a romantika fővárosa”, akkor azért teszem idézőjelbe a város jelzőjét, hogy érzékeltessem, ezt az elnevezést a városvezetés aggatta Gyömrőre, ez az ő véleményük, az én véleményem meg más, az, hogy a romantika fővárosa mondjuk Párizs, vagy Velence, de nem Gyömrő. Az idézőjel tehát valamiféle elhatárolódást is ki tud fejezni.

De te kitől határolod egy magad? Önmagadtól? Elnézést, de az idézőjel ilyen használatát én a dolgok megúszásának érzem, annak, hogy az elismeréseket szívesen besöpröd, de az esetleges kritikát nem kéred hozzá, az idézőjel csak arra szolgál, hogy minden kritikát megfontolás nélkül tudj visszautasítani.

~ ~ ~

Én viszont maradok a kritikus véleményemnél. Ha ennek valamelyik részletét nem érted, vagy nem értesz vele egyet, megvitathatjuk. Hogy aztán a kritikát elutasítva gyártod-e a kakaó nélküli kakaós csigákat, vagy a kritikát megfontolva megtanulsz-e kakaós csigát készíteni? Ez már a te választásod. Ha a magad kedvére csinálsz kakaó nélküli, nem csiga alakú „kakaós csigát”, és neked ez ízlik, és téged ez elégedettséggel tölt el, akkor isten ments, hogy abbahagyd. De ha mást is megkínálsz vele, akkor – a vállon veregetés helyett – elsősorban mégiscsak azt a legfontosabb tudnod, hogy az amit csinálsz, az nem (és miért nem) kakaós csiga, mert bizony ezt mások mások is szóvá fogják tenni, akik láttak már kakaós csigát.