Az örömérzet megszokódik?

Az, hogy az ember doglai úgy telnek, ahogy korábban, az a természetes, megszokott állapot. Ha valamit rosszul, vagy éppen jól csinálunk, arra kerül kitüntetett figyelem, az szül bennünk erős érzelmi állapotot, pont azért, hogy az adott helyzet maradandóbb legyen, az agy felhívja a figyelmet, hogy itt valami olyan dolog történt, aminek vagy az elkerülésére, vagy az elérésére kell törekedni.

A boldogság, öröm nem állapot, hanem az állapot megváltozása. Mondhatnánk azt, hogy az állapot függvényünk deriváltja. Akinek 200 000 Ft a fizetése, az ettől nem boldog, meg nem is szomorú. Akinek viszont 150 000 Ft-ról emelkedik 200 000 Ft-ra a fizetése, az boldog. Akinek meg 250 000 Ft-ról csökken 200 000 Ft-ra, az bánatos lesz. Aki vesz mondjuk egy új telefont, tévét, autót, az akkor és ott boldog. Később ugyanaz a telefon, tévé, autó már nem sok örömet okoz, akkor sem, ha amúgy semmi gond nincs vele, pont olyan jó, mint újkorában.

Ebből fakadóan az öröm, a boldogság nem tartható fent folyamatosan. Illetve… Ugye van, aki vásárlásfüggő lesz. Az illető egyszer vett egy ruhát, amitől örömöt érzett, majd az öröm megszűnésével újra vágyott erre az érzésre, és újra vett valamit, amitől megint örömöt érzett. Viszont aki vásárlásfüggő, minden héten vagy minden nap vesz valamit, idővel ez sem okoz már számára örömöt. A boldogságunk tehát nem is feltétlenül az állapotunk deriváltja, sokszor inkább a második deriváltja.

Pont ezért az életben örömöt, boldogságot keresni szerintem talmi dolog, rosszul választott cél, mert az öröm működéséből fakadóan soha nem teljesül be egészen. Nem boldogságot, örömöt érdemes keresni, hanem elégedettséget, és azt tudatosítani. Az elégedettség viszont már folyamatosan fenntartható érzés.

> Az hogy megszokunk dolgokat egy evolúciós szükségszerűség a túlélés érdekében?

Nem. Az evolúciós előny az, hogy az örömet ne valamilyen hétköznapi élmény váltsa ki, hanem valamilyen nem hétköznapi, valamilyen szempontból különleges, a többitől eltérő történés. Valami, ami nem megszokott élményt nyújt. Az öröm olyan az agynak, mint egy könyvjelző: itt valami olyan történt, ami a megszokottnál sokkal jobb végeredményt okozott, érdemes megkeresni ennek az okát, és a jövőben is így csinálni a dolgokat, hogy mindig ezt a jobb végeredményt érjük el. Ugyanígy fontos az is, hogy ez az érzés idővel megkopjon, ha már tényleg a mindennapunk részévé vált a dolog, akkor ehhez képest válton ki örömöt egy ettől is jobb eredmény. Ha az öröm érzése nem lenne múlandó, nem ösztönözne minket belső fejlődésre, a csecsemő ha örül annak, hogy végre oda tudott kúszni valahova, akkor nem érezne akkora késztetést arra, hogy járni is megtanuljon, a kúszással beérné egy életre.

> De az elégedettség már viszont relatív nem?

Valamennyire igen, de sokkal kevésbé relatív, mint a boldogság. Az elégedettség a szükségleteidhez méri az állapotod, nem az előző állapotodhoz. A valódi szükségleteid meg kevésbé változók, sokkal szűkebb intervallumban mozognak.

> Pl. A 250 ezerről 200ra az nem elégedett. A 150 ről 200ra viszont elégedett

Ha valakinek elegendő 150 ezer forint mindarra, amire valós szüksége, igénye van, akkor mindkettő lehet elégedett.

> Az elégedettség egy döntés is lehet akkor?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy az elégedettség tanulható és tanulandó, a helyzeted rendszeres, tudatos, objektív mérlegelésével alakul ki. Ennek amúgy az is szokott lenni a következménye, hogy az ember egy kicsit elkezdi alább adni az igényeit, mérlegelve azt, hogy valójában mennyire szükséges is neki az, amire vágyik.

> Elégedett leszek a xy rossz dolgok ellenére mert belegondolok hogy sokkal rosszabb is lehetne?

Nem, illetve nem feltétlenül. Azt kell inkább mérlegelni, hogy neked valójában mire van ténylegesen szükséged, és az számodra elérhető-e. Hogy másoknak jobban, vagy rosszabbul megy-e a soruk, van-e okuk elégedettnek vagy elégedetlennek lenniük, az ettől elvileg független kell, hogy legyen. Persze te beleszületsz egy környezetbe, megszoksz dolgokat, így az igényeid függnek a környezettől is. Nyilván ma rengeteg ember érzi úgy, hogy a hétköznapi életben az elégedettséghez szükség van mondjuk egy mosógépre, ha mosógép nélkül kell élnie, az számára nem elégséges élethelyzet. 500 éve meg ez nyilván senkinek nem volt ez mércéje az elégedettségének.

~ ~ ~

Az elégedettség azt jelenti, hogy tudod, hogy számodra mi az, ami elegendő, és belátod, hogy van annyid, amennyi valóban elegendő. Néha belegondolok, hogy tulajdonképpen az, hogy nem kell éheznem, nem kell hideg időben fáznom, nincs olyan betegség, amitől szenvednék, nem kell féltenem az életemet mondjuk ha kilépek az utcára, és van egy társam, vannak barátaim, az önmagában már tulajdonképpen elég ahhoz, hogy az ember akár derűs életet éljen. Minden más tulajdonképpen luxus, extra kényelem.

A pénz erre nem jó példa, mert senki nem lehet bizonyos abban, hogy a jövőben milyen bevételei és kiadásai lesznek. Így bármennyi pénzről is van szó, az jól jöhet, hiszen azt félre lehet tenni, be lehet fektetni, és nem tudhatod, hogy az a pénz nem hiányzik-e majd a jövőben ahhoz, hogy meglegyen az, ami számodra elegendő. Ha konkrét példát nézünk, akkor az elégedettség azt jelenti, hogy tudod, hogy mire használsz egy okostelefont, ahhoz milyen paramétereket kielégítő telefon az, ami elegendő. Ha ez mondjuk egy középkategóriás telefon, akkor nem fogsz arra vágyni, és azt célul kitűzni, hogy megvásárolhass egy iPhone 18 Plus Pro Max Ultimate Extended telefont. Oké, nyilván egy telefon öregszik, az alkalmazások, weboldalak igényei meg nőnek, így hosszútávra tervezve racionális kicsit fölé lőni a tényleges igényeidnek, de észszerű mértékben.

Én pl. egy 47 m²-es társasházi lakásban élek. Most így gyerekkel kezd szűkösebbé válni, de eddig ez bőven elegendő volt. Bár laktam még a szüleimmel egy 160 m²-es családi házban, de nem vágyok rá, hogy nekem is legyen egy kertes, családi házam, mert az bőven több lenne, mint ami elegendő. Nincs autóm sem, mert nincs rá valódi szükségem, ahova rendszeresen megyek, az gyalogosan 10 perc távolságra van, utazásnál a tömegközlekedéssel nincs gondom, sőt sok szempontból praktikusabb is tud lenni mondjuk vonattal utazni, mint autóval. Ha meg városon belül kell gyorsan és messzire menni, akkor ezerszer jobban megéri taxit hívnom. Egy nyaralásnál tökéletesen beérem, ha a szállásban van egy csak annyira kényelmes ágy, amin nem szenvedés aludni, meg jön víz a zuhanyrózsából. Nem érzem magam kevésbé boldogtalannak, vagy elégedetlennek, ha nem egy ötcsillagos szállodában töltöm azt az 1–2 hetet. Sőt bár egy sátornak vannak jól érezhető hátrányai, nekem egy hétre bőven elegendő az is. Nota bene én néptáncosként beutaztam Európát, aludtam nyugaton négycsillagos szállodában is, meg aludtam hálózsákban a busz mellett egy autópálya pihenőben, és nem ez határozta meg, hogy amúgy azok a napok jók voltak-e vagy sem.

Néha elgondolkodom, hogy tulajdonképpen az, hogy nem kell éheznem, hideg időben nem kell fáznom, hogy nincs olyan betegség, amitől szenvednem kellene, nem kell féltenem az életem, ha kilépek az utcára, van szerető társ mellettem, vannak barátaim, az elegendő kell, hogy elégedettnek érezzem magam, minden más luxus, extra kényelem.

És ez nem jelenti azt, hogy sóher lennék. Pl. a mivel az előző végleg kiszolgált, tavasszal vásároltunk új mosógépet, és ha az ember már vásárol egy mosógépet, és telik rá, akkor igyekszik jó minőséget választani, olyat, ami akár extra kényelmet is biztosít, így pl. egy szárító funkcióval rendelkező mosógépet választottam. Meg lehetett volna talán fele árért is oldani a mosógép vásárlást, de nem kellett. Viszont ha úgy adódott volna, hogy fele annyi rá a keret, akkor sem gondolnám azt, hogy ne lehetnék elégedett, hiszen már az önmagában extra kényelem, hogy nem kell kézzel mosni a ruhákat. Van pár dolog, amire költök, de sokan talán pénzkidobásnak tartanák. Az, hogy az elégedettségre és nem a boldogságra törekszel, az nem jelenti azt, hogy aszkétának kell lenned.

~ ~ ~

És hogy mit érdemes elegendőnek tartani, amid ha megvan, akkor elégedettséget kellene érezned? Nehéz kérdés. Most nem jut eszembe melyik görög filozófus sorolta az ember vágyait három csoportba:

1. Van, ami természetes és szükséges. Ezeket a vágyakat ki kell elégíteni. Pl. az, hogy az ember aludni vágyik egy nehéz nap után, az természetes is, szükséges is.

2. Van, ami természetes, de nem szükséges. Ezekben igyekezni kell mértéket tartani, érdemes megtanulni a hiányukat is elviselni. Pl. bár enni természetes és szükséges is, de az, hogy az étel, amit megeszel finom is legyen, az ugyan természetes vágyunk, de nem szükséges az életben maradáshoz. Aludni is szükséges is, természetes is, de bizonyos kényelmi szinten túl az, hogy kényelmes ágyban aludj az természetes igénye az embernek, de megint nem szükséges az életben maradáshoz. Ezek a vágyak jó, ha teljesülnek, de érdemes megtanulni nélkülük is élni, célszerű mértékkel kielégíteni ezeket a vágyakat.

3. Van, ami nem is természetes, nem is szükséges. Ezeket igyekezni kell kerülni. Pl. dohányozni – mondom ezt amúgy dohányosként – nem is szükséges, nem is természetes. Alkoholt inni sem.

De a mi modern világunk ennél azért bonyolultabb. Pl. az internet használatára való vágy nyilván nem szükséges, hiszen évszázadokkal ezelőtt is éltek nélküle. Nem is természetes, hiszen maga az internet mesterséges. Viszont ha nincs internet elérésed, akkor a modern világunkban igencsak lábon lőtted magad, hiába akarna a leendő munkáltatód emailben értesíteni, hogy felvettek, ha nincs internet elérésed. A mi világunkban az internet kezd egyre inkább szükséges lenni. És bár az internet nem természetes, sok folyamat, ami az interneten zajlik, az alapvetően természetes. Pl. természetes igénye az embernek, hogy másokkal kommunikáljon, és hiába akarná ezt offline tenni, ha a közösség, amely kommunikációjában részt akar venni, az online kommunikál. Szóval tűnhet a dolog természetesnek is, szükségesnek is, de alapvetően mégsem az. Viszont életmódunkból fakadóan badarság lenne ezeket kerülni, itt célszerű mértéket tartani. Én programozóként nem csak használom az internetet, hanem szervereket üzemeltetek, alkalmazásokat fejlesztek, így nem csak a kényszer visz rá a használatára, hanem egy erős belső kíváncsiságom is van vele szemben. De nem függök tőle, remekül meg tudok lenni egy nyaraláson teljesen offline is. Ha barátokkal ülök le dumálni, sörözni, akkor sem jut eszembe a telefonomat nézegetni. Ha email, üzenet jön? Megvár az. Legfeljebb ha észlelem, annyira lesek rá, hogy nem valami halaszthatatlanul fontos dologról van-e szó, de ha kiderül az első mondatból, hogy nem, nem is olvasom tovább. Így hát ha pl. egy nyaralásnál a szálláson nincs internet? Engem ez egy cseppet sem zavar. Ha olyan idők jönnének, hogy nincs internet, de a megélhetésem biztosított lenne, az sem zavarna túlzottan, elégedett tudnék lenni azzal, amim van.

~ ~ ~

Ahogy írtam az öröm és a szomorúság az ember állapotának változásán múlik. Az ember állapota meg óhatatlanul változik, hol jó, hol rossz iránya. Ahogy a szomorúság elkerülhetetlen, úgy a boldogság is elkerülhetetlen. És nem is kell elkerülni, attól, hogy nem a boldogságra törekszel, attól még elkerülnöd sem kell. Ha szomorú vagy, akkor ne aggódj, majd elmúlik. Ha öröm ér, akkor élvezd ki, de tudd, ez is elmúlik. Ezek csak útjelzők, nem maga a cél.