Normális dolog egy életen át hajléktalanként élni?

6/

Egyáltalán nem agymenés hanem elgondolkodtató.Én sokat agyalok a jövőmön mert nem tudom mi lesz mellé még depressziós is vagyok de szintén úgy látom tanulunk,dolgozunk a kis szaros pénzünkért hajtunk és kidobjuk az összes időnket a kukába mert van aki szerint az élet értelme a munka és az elért dolgok de szerintem a munka csak egy szükséges rossz a társadalomban,nem azért mondom ezt mert senki dologtalan szar lennék de én meg még sokan így látják csak muszáj csinálni mert így kap az ember pénzt,hogy talán ne haljon éhen vagy a sok felesleges szart a tárgyakat ilyesmiket meg tudják vásárolgatni,hogy aztán meg eldobják.De sajnos mai egészségtelen világban gondolni kell valamiféle tartalékra is mert a rendszer simán eldobja az embert és leszarja viszont egy hajléktalan akiről írok oké csinálhatja egy életen át ezt az életmódot de egy idő múlva öregszik nehézségei lesznek szerintem akkor az utca inkább hátrány lesz mint előny ha beteg lesz mint hajléktalan valószínű nem kap olyan jogokat igaz külföldön biztos van ahol barátságosabb minden de sok helyen fizetni kell az orvosi ellátásért oké kap segélyt ha xy helyen jó darabig van de szerintem most oké,hogy 47 éves de mi lesz 60 vagy 70 evésesen vele az utcán.írt nekem meg is sértődött rám a fickó pedig nem sérteni akartam csupán elgondolkodtatni a dolgokról írta,hogy hány országba bejárta hol milyen az étel az élet meg ilyesmi aztán írta,hogy megsértődött rám én meg elmagyaráztam neki,hogy én nem előítéleteskedtem ő értette félre amit írtam,de szerintem idősebb korban akkor sem egy életbiztosítás a hajléktalan életmód.

Amúgy kicsit még visszatérve a munka/tanulás dologra sokszor irígylem az embereket mikor látom xy diplomája van meg milyen jó neki de valószínű ez hülyeség nem másokat kéne néznem nem vagyok buta ember de nincs diplomám sose szerettem tanulni viszont ami érdekelt azt magamtól megtanultam bár mivel félek ezért nem sokra megyek azokkal a dolgokkal.Van nem egy olyan ember is aki pl egy életen át imád tanulni meg csinál egy csomó iskolát vagy tanfolyamot vagy diplomát és sosem elég de van aki meg dolgozni imád de valahogy nekem egyik sem fekszik igazán nem vagyok buta ember de sokszor annak érzem magam mert nem tudom mi lesz a jövőmmel mit fogok csinálni,viszont ha valamit csinálok abban precíz vagyok szart nem adok ki a kezeim közül.

7/

Az állandó szenvedést úgy érted mint hajléktalan vagy az átlag életre gondolsz,hogy a földi élet egy szenvedés?Én se nagyon rajongok az életért mert nem vagyok boldog noha hajléktalan sem vagyok de nem találom az utamat lehet boldog lennék ha az élet olyan lenne mint a filmekbe.Egy ideig úgy éreztem barátnő kéne mert akkor boldog lennék vagy még sosem jártam külföldön és ha mehetnék boldog lennék de egyre jobban kezdem úgy érezni ez csak kifogás a fájdalom bennem van és bárhova megyek azt viszem magammal,mint egy szerelmi bánat pl ha most a hawai tengerparton lennék ami tetszik elsőnek biztos jó lenne de aztán a bennem lévő fájdalom boldogtalanság ott is utat törne magának.Szóval valószínű magammal kéne valamit kezdeni de én is utálom a monotonitást mert szerintem a munka is egy monotonitás hiába van,hogy van benne változó de a nap mindig ugyan úgy van elcseszve és nem te határozod meg mikor mennyi időd legyen és mit csinálhatsz hanem elmész dolgozni,dolgozol este haza mész aztán mindennap kezdődik minden elölről.Ha a hajléktalan életmódot akarod választani akkor jó bátor ember vagy mert mersz kilógni mered magad vállalni és nem akarsz egy lenni a társadalomból,én ezt nem merném megtenni.De kívánom neked bármit is akarsz elérni érd el és ne szenvedés legyen az életed.