Lehet jó útra térni? Amióta anyám meghalt 10 éve, nem engedtem magamhoz közel senkit, mindenkivel bunkó paraszt voltam, főleg családtagokkal, most elvesztettem azt is aki az utolsó személyt akivel kialakíthattam volna egy szeretet teljes kapcsolatot.

Agresszív voltam, veszekedtem a családtagokkal, igaz apám nem könnyű eset, és mivel én visszahúzódó voltam, mindenben utolsó is voltam. Szeretetet nem kaptam sem a tesóimtól, sem apámtól (tőle vártam nagyon) SAJNOS!.

A mamám próbált közeledni hozzám, mindig elutasítottam, mikor sírt nem tudtam meg vigasztalni. Nem ment. Nem bíztam senkiben. A sok rosszat tett rátett még jobban arra hogy visszahúzódó legyek. Elvesztettem a mamámat, pár hete. Mostmár nincs senki akihez közeledhetnék... nagyon bánom, hogy nem tudtam megölelni mikor nagyon fájt neki valami, csak a kezemet tudtam rátenni a vállára, de többet nem tudtam tenni. Sokszor csúnyán viselkedtem vele. Hogy változzak meg? Hogy fogadjam be és ne

utasítsam vissza az embereket? Nem fog soha megbocsátani a mamám. De nem szeretném tovább így leélni az életem. Nem kifogásként szeretném ezt leírni, de az egyik testvérem pont úgy viselkedik velem ahogy én viselkedtem a mamámmal, ez miért lehet így? Azt adom át amit kapok?

Legyek hívő? Forduljak Istenhez? Kinek milyen tanácsa lenne? Így életem végéig egyedül leszek, 20 már elmúltam, barátom még nem volt... nem szeretnék egyedül lenni.