Az ókori Rómában melyik volt a legrangosabb tisztség?

Fikusz Kukisz.

Amúgy császár.

Főisten.

A császárt miért kellett lepontozni? Caesar/imperator/princeps.

Caesar, később Augustus

Én inkább a dictatort mondanám, mert az imperatorra még-még hatással lehetett a szenátus, de a dictatornál pont az volt a lényeg, hogy ő irányított.

Itt most mindenki dobálózik fogalmakkal, de egyrészt meg kéne határozni, hogy melyik korszakról beszélünk, mert egy-egy fogalom teljesen mást is jelenthetett különböző korszakokban. Pl. Augustus sokáig csak a princeps tulajdonneve lett, később lett tisztség (a késő császárkorban), mint augustus, de a Caesar is ilyesmi, ennek is a későb császárkorban lett köznyelvi értelemben vett tisztség jelentése, sokáig maguknak a princepseknek a tulajdonnevük volt. Az imperator fogalma is mást jelent a köztársaságban és mást pl. Augustus idején. A köztársaság korában az imperator leginkább katonai jellegű fogalom volt, és szigorú hatálya volt, időben és térben is egyaránt. Pl. ha egy proconsult kineveztek egy provincia parancsnokává, akkor meghatározott ideig, és szigorúan az adott provincia területén volt imperatori hatalma. Pl. Caesar imperatori hatalma a Rubicon folyóig tartott, azért volt olyan nagy dolog, hogy a hadserege parancsnokaként kelt át a folyón, mert a folyón túl, Itáliában már nem volt imperatori hatalma, azaz törvénysértést követett el azzal, hogy a hadserege parancsnokaként ment át Itáliába. Mivel ezt nagyon jól tudta, ezért a folyón való átkelés előtt számot vetett azzal, hogy vagy megdönti ezt a rendszert, amely szemében ő törvénysértő volt, vagy a rendszer legyőzi és elítélik, mint törvényszegőt (erre mondta, amikor döntött, hogy a kocka el van vetve). Később, a principátus korában a pricnepseknek minden (majdnem) minden provinciára kiterjedő és életfogytiglani (mármint úgy értve, hogy újra és újra meghosszabbított, tehát papíron nem életfogytiglani) imperatori hatalma volt, de ez sem teljesen igaz, mert még pl. Augustusnak sem volt minden provinciában hatalma, egyes provinciákat a senatus irányított, és oda ők szavaztak meg imperatorokat még a császárság első évszázadában is.

A dictator is a köztársaság korában egy jogilag körülhatárolt valami volt, szigorú időbeli hatálya volt a tisztségnek, és csak vészhelyzetben döntött úgy a senatus, hogy dictatort kell választani. Igaz, hogy amíg a tisztség időbeli mandátuma tartott, addig a viselőjének elég nagy hatalma volt, viszont ha az lejárt, akkor vissza kellett adnia, és a dictatorsága idején elkövetett visszaélései miatt akár felelősségre is vonhatták. Azt most nem tudom, hogy erről mit tanítanak a középiskolai könyvek, de ha valaki olvassa a köztársaság-korabeli történeteket a római történetíróktól, akkor nem egy esetet látni arra, hogy egy volt dictatort perbe fogtak a dictatorsága alatt elkövetett dolgai miatt a politikai ellenfelei. A köztársaság hanyatlása idején fordult az elő, hogy egy dictator "elfelejtette" visszaadni a mandátumát, és a hadserege parancsnokaként önkényesen elfogadtatta a politikai vezetéssel, hogy ezt hosszabbítsák meg, vagy esetleg válasszák meg újra... Ilyet csinált Marius, Sulla és Caesar is, akinek végül is a vesztét okozta a nyílt önkényeskedés. Ezért van az, hogy később, a principatus korában nem igazán viselték a princepsek ezt a tisztséget.