Hogyan kezelitek az emberek vájkálódását a magánéletetekben?

Olvastam valahol, hogy erre mosolyogva, szeme közé nézve azt kell kérdezni, miért érdekel?

Sajna, én ezt nem tudom megtenni.

Én inkább el szoktam viccelni, leginkább olyan túlzásokkal, amiről ordít, hogy nem igaz.

Aztán máskor megpróbálom elkerülni őket.

Én az ilyesmit tisztázom nyíltan. Ha valaki a stílusomból nem látja, hogy nem szeretek magánéletről, csak általánosságokról beszélni, akkor csupán ennyit mondok:

-Ne haragudjon, de erről nem óhajtok beszélgetni, és Ön mit gondol....

Tehát udvariasan, értelmesen, nyugodtan, mosolyogva elmondom, hogy ez nem az a téma, amiről pont vele szeretnék beszélgetni, majd ugyan azzal a lendülettel más felé terelem a szót, ha ettől függetlenül szimpatikus és tovább beszélgetnék vele szívesen.

Ha pedig az sem, akkor ezt is udvariasan közölni szoktam:

- Bocsásson meg, de most nincsen kedvem beszélgetni, köszönöm, hogy megérti.

Én ilyen egyszerűen szoktam elintézni, nyugodtan, mosolyogva. Eddig még soha semmi gond nem volt ebből, az emberek tudomásul vették és sértődés sem volt soha sem idősebb, sem fiatalabb fél esetén. :)

Nekem az egyik barátnőm így kezeli a helyzetet.

- és hogy van a barátod? Hallottuk,hogy összevesztettek..Ennyi év után?

- Igen,szerintem is esni fog holnap az eső,és képzeld nem kaptam egrest a boltban! Szerinted hol tudnék venni???

Na kábé így válaszol az olyan kérdésekre amire nem akar válaszolni...

Másodjára senki nem kérdezi meg újra mert veszik a lapot..

Ha mégis van aki újra kérdezi,akkor újra ezt mondja..

Egyébként engem még nem "faggattak" ki talán mert eleve úgy állok hozzá,hogy nem mernek kérdezni??:)