Töröljem a blogomat? (hosszú)

Már egy ideje utálom azt, amit posztolok, szóval több hónapig alig posztoltam, és azon is gondolkodtam, hogy törlöm a tartalmat/blogot, mert a minőség számomra romlott és ahelyett, hogy azért posztoltam volna, mint kezdetben, már nem élveztem, hanem úgy éreztem, hogy csinálni KELL, mert vannak követőim, és nem bíztam benne, hogy a blogom elég érdekes lenne ahhoz, hogy nagyrészük akkor is fel legyen iratkozva, ha nem kapnak bizonyos gyakorisággal kontentet. Tudom, hogy legtöbbjük egy bizonyos meséért iratkozott fel, és az iránt kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet, de tovább posztoltam róla, hogy megtartsam a követők nagyját. Ezenkívül maradni szerettem volna, mert az volt a második fandomom, és rengeteg jó emlék kötött oda, sokat jelentett nekem. Bárcsak ne erőltettem volna! Természetes elveszíteni az érdeklődést, és ha később visszajön, akkor vissza lehet térni hozzá. S kit érdekel, ha nem lesz annyi követőm, vagy ha nem lesz egyáltalán? Azért kezdtem el blogolni, mert én szerettem volna! De hiába tudtam ezt logikusan, hagytam, hogy az érzések nyerjenek. Aztán kezdődtek a problémák, de még egy másik fandommal, amibe kevésbé voltam aktív. Elspoilereztem valakinek valamit, mert nem gondoltam, hogy spoilerek számít (Kb annyi volt, hogy: "Remélem ezt kibontják egy későbbi epizódban" "Kifogják :)" Azt hittem, hogy fel hype-olom majd ezzel, hogy izgatott lesz, hogy hogyan oldják meg, milyen kontextusban, stb. De gondolnom kellett volna rá, hogy másoknak az is spoiler lehet, hogy a dolog meg fog történni), bocsánatot kértem érte, és elfogadta. De már akkor bennem volt az, hogy "Az egy dolog, hogy nekem már nem élvezhetők bizonyos dolgok, de amikor más számára is elszúrom, akkor már probléma van. Szóval ezután nem beszéltem későbbi epizódokról, hogy ne legyen több ilyen. De ennél is rosszabb dolog történt később. Elszúrtam valamit 2 hónapja. A szándék itt is jó volt. Ebbe már nem mennék bele mélyebben, mert hosszú és specifikus, de a lényeg, hogy nem számít a szándék, ha nem az az eredmény. Ez már több emberre is hatott. Itt viszont már nem kértem bocsánatot, csak tisztáztam, hogy nem az a dolog volt a poszt pontja, amit voltak akik megértettek. De szerintem bocsánatot kellett volna kérnem (itt az kért bocsánatot, aki egy más üzenettel kezdte terjeszteni, mivel csak viccnek szánta, nem gondolta, hogy az emberek komolyan veszik, de komolyan vették, köztük én is, de az én hibám, hogy nem tisztáztam az eredeti posztot, akkor ez valószínűleg nem történt volna meg). Túl késő még erre vagy egyáltalán érdemes e? Ha valakik nem engednék el, azoknak meg lenne rá minden oka, hiszen az én hibám. De vannak, akik csak nem szeretnének ezzel foglalkozni többé. Ha felhoznám a "drámát", az nekik nem lenne jó. S úgy érzem, hogy nem érdemlek bocsánatot. A blog törlésére való igény meg felerősödött, mert nem jó nekem most a szociális média, és mint már mondtam, a kontentemet már nem élvezem. Viszont nem akarom, hogy az emberek azt higgyék, hogy azért tűnök el, hogy megszökjek a következmények elől. Másrészről meg, ha akartak volna nekem komolyabb következményeket adni, akkor már valaki megtette volna. A "legrosszabb" ami történt, hogy letiltott egy pár ember, de szerintem túl olcsón megúsztam ezzel. Rosszabbat érdemelnék. Ez semmi. Viszont ha törlöm, a poszt ami a tisztázás volt eltűnik, ami baj, mivel több ember terjesztette az eredeti posztot egy félreértett üzenettel, s valószínűleg fogják is, ha a tisztázás nem lesz ott, s ezt nem szeretném, szóval nem érdemlem meg, hogy töröljem a blogot. Ott kell lennie annak, hogy mit csináltam. Mielőtt voltak a problémák már gondolkoztam törlésen, vagy csak szüneten, szóval ez így nagyon rosszul jött ki. Hallgatnom kellett volna magamra a szünettel kapcsolatban. A segítségnyújtás volt a posztjaim mellett az egyik amiben hasznosnak éreztem magam a fandomban. Az, hogy már ezt se tudom jól csinálni... Nem tudom. S nem is nekem kéne itt panaszkodni. Azok az emberek akiknek problémát okoztam jobban megérdemelnék.