Hogyan győzzem le a depressziót? Vagy ez nem is az? Kinek mi a tapasztalata?

Sziasztok! 20 éves lány vagyok, anno évekig durván depressziós és pánikbeteg voltam, de mai napig küzdök evészavarral is. Aztán egy esemény hatására a lábamra álltam és küzdeni kezdtem ezek ellen, egy jó ideig tünetmentes voltam, azt hittem vége.(persze kilengések mindig voltak) Mostanában a pánikroham ugyan nagyon ritka és enyhe is, azt hiszem valami baj mégis van. A mellett, hogy mániákusan precíz vagyok, érthetetlen sírógörcsök törnek rám, (pl ha véletlenül feldöntök egy poharat, de össze sem törik), kiabálok, összehordok mindenféle marhaságot, kifogásokat keresek, ellenségessé és hisztérikussá válok. Majd lehiggadok, iszonyat jó kedvem lesz és csak homályosan emlékszem a kirohanásaimra. Van, hogy kicsattanok örömömben, de aztán estére összeomlok, szeretem az életemet, mégis öngyilkossági gondolataim vannak, hol szeretek valakit/valamit, hol utálom, vannak életcéljaim, mégis kilátástalannak látok mindent. Nem érdekel, amit eddig szerettem, kerülöm a barátaimat és nem tudok aludni, mégis pozitívan gondolkozom és általában életvidám vagyok. Egészen váratlanul borul el az agyam, akkor is, ha vidám vagyok és a reális gondolkodásom is megszűnik, aztán nem értem mi történt, megint minden normális. Orvoshoz nem akarok menni, mert anno nem sült el túl jól és félek, hogy ha megint hirtelen "bekattanok" beszedem a gyógyszereket, vagy komolyabb kárt teszek magamban (volt ezekre példa régebben). Az orvos csak rontott a helyzeten. Most pillanatnyilag minden ok, de nem tudom mit tegyek, ha megint rámtör ez a "roham". Kicsit utána néztem és ezek illenek rám: mániás depresszió, szociális fóbia, bizonyos személyiségzavarok kombinációi, de nem értek ehhez, szóval nem tudom. Mi lehet ez egyáltalán és elmúlhat megint? Valakinek vannak hasonló tapasztalatai? Előre is köszönöm, mert kicsit megrémít ez a kettősség, végletesség.