Hogy tetszik a versem? Véleményeket légyszi, de őszintén

Magányosan ülök az éjjelijáratban

Hazafelé menet

A buszmotor hangja reszketve nyugtatja

Fülemet,

Testemet

Akár egy masszázs, mely elzsibbasztja

összes porcikádat

S megnyugtatja lelkedet.

Merengve nézem a kopár házakat:

a lakótelepet.

A büdös színű betontömbök százezer ablaka

bámul rám

egyhangúan

mint szürke, gyámoltalan emberek

kiknek lelkében nincs tűz, csak füst és tér

s céltudatuk "görbe kerek".

Egyszer csak ajtó nyílik

nyikorogva;

Akár egy macska, kinek farkán

Vonat ment

keresztül.

Egy szétvert arcú férfi száll fel kinek fejét

kemény kislabdának nézték.

S ordított átkozódva.

Mikor megláttam díszes arcát

elgondolkodtam.

Az eszmék csak úgy zúgtak

s ütköztek

fejemben

akár az engedetlen sofőrök által vezetett autók,

Majd feszülten zúzódtak szét,

De megérett kérdésem: Istenem, miért ül itt ily letaroltan?

Mi értelme van mást bántani azért,

mert nem tett neked rosszat?

"képzeld, megint szétvertünk valakit..."

Ez manapság

Divat?

Miért nem fogadunk el oly valakit

kinek lelke színe más?

Ejyne, emberiség: így mi lesz a folytatás?