Nagy baj ha különc vagyok? Most ez normális?

Egyrészt valahogy mindent elrontok, az egész életemet; fiúk, család és ez egy csöppet már sok. Az a baj hogy nincs túl sok olyan ember aki egy kicsit is hajlandó lenne megérteni, vagy legalább hasonló lenne a stílusunk.. valahogy kilógok minden honnan, egyszerűen néha úgy érzem mintha valami szellem lennék csak, és gyakran jön rám olyan érzet, mintha idegen lennék a saját életemben... most őrült vagyok, esetleg skizofrén avagy depressziós? sokszor nem értem a világot, és mindig azonnal mindent tudni akarok, és úgy érzem nem vagyok egész... félember... furcsa. Keveset nevetek úgy igazán és sokat sírok, most pl. egy fiú miatt...(sajnos sok csalódásom volt már, vagyis eddig csak csalódásaim voltak..) félek már valakit megszeretni, félek akárki felé nyitott lenni elvagyok én egyedül...