Versmondó versenyre milyen verset ajánlanátok 6. osztályos lánynak?

Szerintem ezek jók bár nem tudom mennyire akarsz komolyat, vagy vicceset:

Simon István: Mirza

Ahogy első gazdája hívta,

mi is csak így becéztük: Mirza.

Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,

mit magával hozott a kiscsikó,

mikor egy tavaszi vásár után

udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány

csendült a szó nagyanya ajakán.

Sehogy se akart békülni vele,

aztán ráhagyta: ,,Egye a fene

ezt a bolondos, furcsa szót."

S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda

volt istállónkban külön otthona.

Nappal persze ficánkolt nagyon,

játszott a tyúkokkal az udvaron.

Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,

űzte a bugó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,

hát elkísérte a konyhába is.

Meglátta és kiáltott sikítva:

"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"

S ráveregetve a kampós nyakra,

kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,

lányok között a csikó kisérte.

Kert alól, ha paprikát hozott,

mögötte Mirza ugrándozott

s selymes füvön, petrencék között,

így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon

ebédnél így szólt apám: eladom,

sok az adó, lassan a sírba visz,

és télire majd kell a csizma is.

Ült némán a megrémült család,

mindenki letette a kanalát

S kinek neve talány maradt, titok,

elvezették a kedves kiscsikót.

Áthajolva a pudvás kapufán,

nézte a távozót még nagyanyám,

és halkan suttogta, szepegte sírva,

mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza

Aztán még:Nadányi Zoltán: Az első pogácsa

Konyhajelmezt öltött

kislányom, Kati,

sütő tudományát

úgy próbálja ki.

Húsz kis pogácsából

csak egy sikerült,

az is furcsán festett,

mikor kikerült.

Botrányos alakja,

rossz fogása volt,

kemény ropogása,

de - pogácsa volt.

Nekem szánta ő ezt,

hozta boldogan,

hát ahogy harapnám,

nem fogja fogam.

Igen ám, de lesnek

lelkes nagy szemek:

"Milyen a pogácsa?" -

"Tyű - mondom - remek!"

Kati csak úgy hízott,

kiszaladt: "Nahát,

ízlik a pogácsám!" -

hallom a szavát.

Magunkra maradtunk:

pogácsa meg én,

hosszan elmerengtem

Kati remekén.

Kicsi és pogácsa,

úgy szemre kevés,

csak a fog sokallja,

mikor belevés.

Nem veszi be, sajnos,

se szám, se begyem:

jó lesz eltüntetni -

hová is tegyem?

Kiskutyánk ott sétált

az ablak alatt,

odadobtam annak:

nesze, jó falat!

Siettem utána

a konyhába ki:

kell, hogy Kati mellett

valljon valaki.

Megettem-e - kérdi

kétkedve anyu,

nagymamácska, ő is

hej, csupa gyanú.

De én megfeleltem,

azért vagyok ott:

"Egy baj volt: kevés volt!" -

Kati ragyogott.

Épp akkor besétál

ám a kiskutya:

mit hoz a szájában

az a kis buta?

Hozza a pogácsát,

még sértetlenül!

Leteszi, otthagyja,

szinte menekül.

Nevetésbe tört ki

most a társaság,

még Kati is, ő is

fogta a hasát.

Mert megtudta ebből,

akit érdekel,

hogy az a pogácsa

- kutyának se kell

Jó ez hosszabb, de szerintem könnyebb vers úgy, hogy meglehet tanulni.... Remélem tudtam segíteni