Jelentkeztem a francia idegenlégióba,5 év után leszereltem utána volt egy rehabilitáció hogy vissza szokjunk a normál életbe. Nekem nem nagyon sikerült. Amíg ott voltam miden jó volt de rémálmok gyötörnek, nem érzem magam jól a bőrömbe mit tegyek?

Gondolom rengeteg olyan dolgot láttál és tapasztaltál a légióban, ami nagyon megviselné egy hétköznapi ember idegrendszerét. Talán ott, akkor nem is vettél róla tudomást, de a látottak mélyen beleégtek a lelkedbe, akármilyen kemény legény is vagy.

Most, hogy már leszereltél, és nyugalom vesz körül, ezek az elraktározott rémképek lassan előjönnek a tudatod mélyéről, ahogy feldolgozásra kerülnek.

Biztosra veszem, hogy előbb-utóbb lassan képes leszel ezeket mind feldolgozni, de talán egy szakember tudna abban segíteni neked, hogy ez ne legyen ennyire traumatikus. Pszichológusra gondoltam, aki szakszerúen végigvezetne, hogy milyen módjai vannak ennek. Gondolom elmeséltetné veled újra, és újra a legmegrázóbb élményeidet, amelyek többször elmondva, már majd nem is tűnnek majd annyira félelmetesnek.

Ha nem szívesen mennél agykurkászhoz, akkor keresned kellene a környezetedből valakit, aki figyelemsen végighallgatná a történeteidet, akár többször is egymás után. Éppen az ilyen feladatokra vannak kitalálva a szerető szívű, végtelen türelmű édesanyák.

A rémálmok, amelyek most gyötörnek, teljesen természetes lélektani folyamatok. Arra irányul mindez, hogy feldolgozhasd a lelki traumákat. Nem vagy beteg, nem vagy bolond, semmi ilyesmi.

Az, hogy ez a folyamat meddig fog tartani, senki sem tudhatja, de egy idő után lassan majd kikopnak ezek a györtő álmok, ahogy lassan minden a helyére kerül a lelkedben.

Addig is, amíg ez lezajlik, le kell foglalnod magad, hogy ne csak a szörnyűségeken agyalj, hanem néha ki is tudjál kapcsolódni.

Gondolom jó izmos, vonzó csávó lehetsz, talán be kellene csajoznod. Ha sikerülne egy kedves, jólelkű lánnyal összejönnöd, még az álmaid is átalakulnának, hidd el!

Minden jót kívánok!

Látod, te magad is belátod, hogy a rehabon jobban kezdted érezni magad. Vagyis a pszichológusok valahogy mégiscsak értenek hozzá, hogy miként kell rendezni a kusza lelki gondokat. Szerintem a rehabilitációt kellene folytatni, mert az ottani kezelés nem volt elég arra, hogy lelkileg helyrejöjj. Azt javasolnám, ha az én fiam lennél, hogy most izibe keress egy pszichiátert, vagy pszichológust. Nem kellene tovább várni, mivel ennyire nagyon ramatyul érzed magad a bőrödben. Ettől te még nem vagy dilis, de szakmai segítségre van szükséged.

Szívből kívánom, hogy mielőbb rendbejöjj!!!!