Hogyan állítsam meg az állandó panaszkodását?

Van egy barátnőm, aki mindig panaszkodik, akkor is, ha valami jó történik vele. Egyszer testnevelés órán a kötéllel lehorzsolta a lábát és legalább 1 hétig folyamatosan arról beszélt, hogy mennyire fáj a lába, ki milyen gyógymódot ajánlott, meg hogy ő most nem tud tornázni, mert a cipő nyomja a sebet stb. Az egyik vizsgára pedig 5-öst kapott, ő mégis arról panaszkodott, hogy nem 90% feletti pontszámot kapott. Máskor volt olyan, hogy 4-es miatt sírt, miközben én 2-est kaptam, szóval inkább nekem lett volna okom panaszkodni. Most pedig a Balatonra ment nyaralni, de előtte vagy hússzor elmondta, hogy ne legyen meleg, mert ő utál strandolni, inkább kirándulni szeretne. Mikor hazajött, azért sírt, hogy változékony volt az idő és nem tudhatta előre, hogy mit pakoljon. Az, hogy teljesült a kívánsága és csak keveset strandoltak, mellékes volt, lényeg, hogy mindig legyen panaszkodnivaló. Kezd már elegem lenni ebből, mert én olyan vagyok, aki mindig igyekszik megtalálni mindenben a jót és ha bajom van, akkor is csak keveset beszélek róla, amennyit mindenképpen muszáj. Szeretnék a barátja maradni, de a panszkodás már nagyon zavar.