Mi az első érzés, gondolat, amely "megkörnyékez" a verssel kapcsolatban?

Mennyei élvezet, kéj és képzelet;

ez tart most életben. Szörnyű tragédia -

romba dőlt világom s csapongó gondolatim

közt nincs más, csak duzzadó farkam.

S bár nem ezt akartam, oly erővel nyomaszt

minden más gondolat jobbára az életnek

üzentem hadat. Szörnyű teher rajtam

mitől szabadulok; forró száj hová ürítem bajom.

Emellett minél több édes kehelybe rakom

úgy érzem most annál érdemesebb élni.

Tudom hogy felszínes de mi mást lehetne kérni?

Mikor minden érzés tova tűnni látszik

emberségnek lángja örökre kialszik

vagy talán nem is volt, nem tudom meg soha

az életem miért volt ily gonosz mostoha

önmarcangolás ez vagy pedig egy álom

torkában már lassan tovatűnni látszom

keserves szempár mit tekintetem kerül

markomban selymes haj erősen megfeszül

két lábbal állok tán ebben a világban.

Harcot, sorsot, derűt már vitézül kiálltam?

Megbuktam, remegő térdekkel rogyok

nincsen támaszom mit sietve megfogok

elhagyatott sors és elhagyott a magvam.

Élettől, Istentől én nem ezt akartam.