Kivagyok attól, ha sajnálnak! Valami tipp?

Próbáld meg humorosan felfogni ha valami történik, és azt mutatni (persze, csak ha nem nagy baj annyira) és akkor valóban nem sajnálnak annyira. Én is így vagyok. Egyszerűen utálom ha sajnálnak, főleg ha a szüleim. Pedig én 21 vagyok.

Velük lakom még, és egyszerűen a hátamon is feláll a szőr, ha érzem, hogy sajnálnak, szánnak.

Pl, ha beteg vagyok, valami bajom van, ezért nem is mondom nekik inkább, mert utálom ha körülugrálnak, ápolgatnak. Egyszerűen csak nyugira vágyom olyankor, hogy hagyjanak békén.

Ezért is van az, hogy előttük mindig keménynek, és sajnos kicsit nyersnek flegmának mutatom magam. Mert nem szeretk velük lelkizni, nem bírom ha óvnak, féltenek.

Talán ennek az az oka, hogy régen túlféltettek.

Úgy érzem, hogy egy szerencsétlennek tartanak.