Veled volt már ilyen? Kérem, segítsen valaki!?

Napok óta szörnyen vagyok, de lelkileg. Már nem bírom tovább, muszáj legalább ide kiírnom, hátha találok valakit, aki hasonlóan érez/érzett, és tud segíteni. Megpróbálom érthetően leírni, remélem, hogy nem fog h*lyén hangzani. Az van, hogy volt egy nagy kedvencem, egy zenei előadó. Nagyon szerettem, nem voltam "fanatikus rajongó", de azért igen lelkes voltam, követtem az életét, meg minden, és pár napja láttam egy újságcikket róla, ami mindent megváltoztatott. Egyáltalán nem biztos, hogy igaz, amit a cikkben írnak, mert ugye a sajtó előszeretettel fúj fel mindent, ezt én is tudom. És mindig is olyan voltam, aki nem hisz csak úgy a celeb híreknek. Nem vagyok h*lye tinip*csa, tisztában vagyok a kedvencem hibáival is, és túllátok a rózsaszín ködön. Egyszerűen csak láttam ezt az újságcikket, ami rossz fényben tűntette fel a szóban forgó kedvencemet. Nem olyan nagy szám, de én valahogy hatalmasat csalódtam benne. Tudtam, hogy nem tökéletes, nem néztem rá úgy, mint valami Istenre, de dühös lettem rá. És úgy érzem, megutáltam. Teljesen közömbös, sőtt, undort vált ki belőlem, ha meglátom egy képen, vagy hallom a nevét, pedig azért nem "követett el" olyan nagy vétket. Nincs már meg az a szikra, már nem érdekel, és ami a legrosszabb, hogy e miatt egy űrt érzek a lelkemben. Mert Ő az életem része volt, és olyan mintha elveszteném. Igen, ez nagyon h*lyén hangzik, tudom. Nem ismertem Őt személyesen, ezzel is tisztában vagyok, de egyszerűen nem tudok úgy meglenni, hogy nem szeretem Őt. Ellentmondásos, mert megutáltam, és közben meg szeretném szeretni. De erőszakkal nem szerethetem meg. Mit tegyek??? Remélem, hogy nem hangzik az egész zagyván, és valaki valamit megértett belőle. Ne tartsatok h*lye tinip*csának, aki itt nyavalyog egy ilyen h*lyeség miatt! Általában nem szoktam h*lyeségeken kiakadni, nem vagyok az a lelkizős fajta, de ez most szörnyű, és nem bírom! Kérlek az utálkozást mellőzzétek!!

Nagyon köszönöm előre is!