Ti szoktatok hálát adni a szüleitekért?

Most leszögezném hogy több okból kifolyólag nyítottam az egyéb szekcióba ezt a kérdést.

Nagyon sok gondolatom van most ezzel kacsolatban, kétlem hogy össze tudnám szedni most egyszerre.

Tehát apánk elhagyta a családot vagyis inkább kidobta Édesanyámat és mi mentünk vele nővéremmel. Apám egy alkoholista vadállat volt, ez történt 4-5 éves koromban, azóta nem beszéltem vele, 8 év kellett neki hogy eszébe jusson hogy van egy fia is, nővérem után előbb érdeklődött már. Én visszautasítottam hogy bármi féle kapcsolatot is teremtsen velem, gyeremektartást nem fizet, mivel azóta hajléktalan lett. (meglepő)

Maradtnuk Anyuval, később összeismerkedett egy férfival, aki majdnem 10 évig apám helyett apám volt, nagyon szerettem őt, sajnos meghalt. Rengeteget gyászoltam, a temetésén összeroskadtam nagyon nehéz volt kiheverni, mind nekem, mind Anyámnak de ő erős volt.

Sosem volt egy jó anyagi helyzetünk, akkor nagyon sokat dolgozott, szerencsére volt egy kis segítségünk ami valamivel könyebbé tette a napi megélhetést.

Ez után Anyu egy ismerőséhez költöztünk, ott telt el 2 év, majd megismerkedett Anyu a mostani barátjával, 3 éve vannak együtt, velünk él.

Őt nem tartom senkinek az életemben, csak mint Anyu barátjának. Nincs vele bajom, nagyon rendes, Anyuval jól megvannak, örülök hogy Ő van neki. Csak nem tudom hova elhelyezni, remélem ez érthető.

Amit megéltünk, és amiket most nem írok le abban rengeteg nő összeroskadott volna, de Anya nem !

Rengeteg olyat hallok, hogy gyerekeit hagyják el a szülök vagy balesetben / egyéb dologban halnak meg szülők, ennek részese is voltam, de maradt valakim, nélküle nem bírtam volna élni, most se bírnék.

Ezen fellül nagyon jó fej Anyám van, engedékeny (evvel nem élek vissza), tényleg mindent biztosít nekem amit tud, és nem is várok el ennél többet.Szerencsére az anyagi helyeztünk is kompenzálodott, jobbra fordult. Nagyon várom már amikor én is viszonozhatom neki a szeretetemen kívül.

Nem gyakorlom a vallást, és ehhez nem kérek kommentárt, de ez esetben nem tudok másnak hálát mondani mint Anyámnak és Istennek.

Nem tudom miért ide, miért most, és egyátalán miért kívánkozott ki belőlem ez.

Ez lenne nagyon nagy vonalakban a saját kérdésemre a válaszom.

Az esetleges fogalmazási és helyesírási hibákért elnézést.

Ha elolvastad köszönöm ! :)