Hogyan lehet feldolgozni, amit nem lehet?

Apukám két éve halt meg. Nagyon szerettem, és nagyon nehezen tudtam elfogadni, hogy már nincs köztünk és nem tudok beszélgetni vele. Mivel vallásos vagyok, hiszem, hogy a lelke nem halt meg és néha beszélek is hozzá. Úgy érzem, valamennyire már feldolgoztam, hogy nincs velünk. De mostanában tervezzük a babát a férjemmel és előre félek, hogy mennyire fog fájni apu hiánya a leendő kisbabánk megérkezésekor. Tudom, hogy mennyire jó apa volt és leírhatatlanul fáj, hogy soha nem lehet nagypapa. Hogy sosem ismerheti meg a kisunokáját. Ez annyira fáj. Tudom, hogy erre nincs megoldás, de jó volt leírni nektek. De hogy lehet legalább egy kicsit megnyugtatni magam?