Véleményetek eröl a fejezetről?

Az egyik barátom,ugy gondolta,hogy irni szeretne egy könyvet hasonló témárol.A véleményeteket szeretnénk kikérni eröl a részletröl amit szintén ő irt. :

A becenevem cápa,ere a névre jobban hallgatok mint a keresztnevemre,mivel igy becéznek

kicsikorom óta.

Ezt a nevet nemhiába kaptam,az érzeseimröl a viselkedésemröl és az emberekhez való viszonyulásombol itelve neveztek el igy.

Pontosabban kezdek hasonlitani egy ragadozó fehér cápához érzelmileg.Hogy miért?Ha végig olvassátok ezt akis fejezetet az életemböl

rájöttök,hogy miért hivnak igy.

Az életemben a sors forditó pillanat akkor ált be mikor a szüleimmel átköltöztünk egy számomra teljesen uj és ismeretlen

városba,hát ekkor voltam én 13éves,tudni illik nemfürödtünk tejben-vajban,pénzben mégugysem...

Szerencsésen megérkeztünk aminek én nemigazán örültem mivel otkellet hadjak 13évet az életemböl.

Az első benyomásom azvolt,hogy egy elég barátságos negyedbnem sikerült letelepednünk.

Sajnos ere,az utcán járó-kelők rácáfoltak,mert szinte szinte

lesütött az arcukrol a szegénység a szenvedés a harcban szerzett hegek az élettel szembeni harcban...

Ekkor még énsem gondoltam,hogy hova is csöppentem mien sors és térsadalom vár rám ebben az uj városban.

Igazábol hidegenhagyott mindez,nem voltak terveim amolyan komojabb terveim,egyszoval elvoltam naprol-napra..

elvoltam a magam gondjaival és problémáimmal már amien problémái lehetnek egy tizenhárom éves gyereknek.

Megsem fordult a fejemben,hogy ez a város mennyire más és uj életet tartogat számomra.

Tudni illik nemszerettem a középontban szerepelni jóformán kerültem a feltünőséget ellentétben másokkal

akiknek feltünési viszketegségük van.

A barátaim áltak a legközeleb hozzám értük bármit bárhol és bármikor megtettem volna,sajnos

őketis otkellet hagynom a szülővárosommal együtt.

A szüleim hasonló felfogásal léteznek mint én,őkis elvannak a saját pénzügyi és

más problémájukal szoval bármijen gondom volt nemvolt ki meghalgasson,magamban kellet

megoldást keressek.

Pénzünk nemsokvolt a szüleim tisztességes munkával keresik a napi betevőt es ezt

tudjuk,hogy a tisztességel manapság nemmindig megyünk sokra.

Éshát énsemvoltam az a "penge"az iskolában szóval tisztában voltam vele,hogy

tul sokra énsem fogom vinni ha azt az utat célzom meg ahol tanulni és számolni kell.

Bár az igazat megvallva mostsem csinálnám másképp és mostsem tanulnák jobban és többet.

Mindig az emberségre a becsületességre nevelnek mág mai napigis a szüleim,de nekem

már tizenhárom évesenis feltünt,hogy ebböl nagyon kevésre telik.

Elkezdődött az első iskola napom amint már emlitettem számomra minden ujvolt

a város a suli a diákok szoval minden ami körbevett.

A padtársam egy fél feka srác,akárcsak én...igyhát nagyon jol kijöttünk egymással,

az első szünetben már dumálgattunk a csajokrol szóval egyre rugott az agyunk

amolyan rokonlelkek voltunk amire szerencsére elég hamar rájöttünk.

Az érzéseim nemcsaltak vele kapcsolatban mikor ugyéreztem,hogy jó haverok leszünk

mivel ere volt most a legnagyobb szükségem egy uj es megértő barátra,a

szünetekben már együtt is kosaraztunk,jol megvoltunk...

Szombat reggel van,alig mult el hétóra.

A szüleim reggeliznek velük együtt énis s közben beszélgetunk

mint minden átlagos szombat reggel..

Akkor reggel még nemgondoltam,hogy a mai estén teljesen megváltozik az életem

teljes fordulópontot vesz majd...

Egyedül maradok a lakásban a szüleim elmennek dolgozni...tudtam,hogy mais

késő este fognak hazajönni,igyhát leültem játszani a videójátékommal,amibe bele is aludtam.

Mire felébredek este nyolcórát mutat az óra,és erőteljes kopogásra leszek figyelmes

a bejárati ajtón,szivemszerint az ágyallá bujtam volna ijedtemben,mivel egyedül voltam

a lakásban..végül oda vonszoltam magam az ajtóhoz és kinyitottam...

mikor kinyitom hát nemmás ál ott mint az én uj padtársam akivel nemrég

barátkoztunk össze,s mondtam neki:

-Kerülj beljebb öregem..

erre ő igy válaszolt

-Szükséged van pénzre?Sok pénzre?

Ekkor vette kezdetét a fordulópont az életemben ezen a szombat estén,

bár ekkor még nemgondoltam mivár rám és mi mindenen fogok keresztülmenni..