Úgy érzem valami nincs rendben velem, de nem tudom h mi?

14 éves vagyok.(lány) 1 hónap múlva 15. Már 13 éves koromban kezdtem úgy érezni, hogy valami nincs rendben velem. Kezdjük ott, hogy mostoha apám lett 4 éves koromban, akivel 8 évig éltem együtt. Az az ember akkoriban tönkretette az életem. 2 féltestvéremet elüldözte tőlünk, csak azért, hogy olyan házba költözhessünk ami kisebb és olcsóbb. Folyamatosan mentális terrorban tartott, sokszor szemtanúja voltam h anyámmal összekapnak, törik a szék, a porcelántányér, az "ölj meg most azonnal" kiáltások.. És persze a fülsüketítő fejhangon való ordibálás. Így hát egyre visszahúzódóbb, zárkózottabb lettem. Egész nap a szobámba voltam, ültem a gép előtt, tanulni nem tanultam.. folyamatosan, minden ok nélkül ordibált velem, terrorizált, folyamatosan mondta, hogy g*ci vagyok, egy kis szemétláda.. Aztán elköltöztünk 8 év után. Most anyámmal élek egyedül albérletben, gondolhatjátok mennyire nincs pénzünk.. Apám le se szar, amikor anyám elvált tőle akkor elintézte apám h ne kelljen annyi gyerektartást fizetnie mint amennyit.. Sőt még azt az annyit is csak úgy utalja ha könyörögsz neki, akkor hónap végére odaadja. Anyámmal szóba nem állt 8 éve. Szóval ez a háttérsztori, hogy szerintem mitől lettem olyan amilyen. Nagyon zárkózott vagyok, nem szeretem az embereket főleg azért mert elvesztettem a bizalmam irántuk. Így hát nincs túl sok barátom, régen ki is közösítettek, akkor már kezdtem észre venni, hogy vajon miért? én más vagyok?. A mostani iskolám közössége valamivel jobb, van is egy végre igaz barátnőm, akivel egy sorson vagyunk, apja a mostohaapám teljes utánzata, így hát meg tudjuk beszélni a dolgokat. Amikor iskolába vagyok mindig felveszek egy olyan "arcot" h milyen bolond, cuki, vagyok.. De itthon teljesen más a helyzet. Nyári szünetben besötétített ablakok, 14-ig alvás (persze azért mert 4-kor feküdtem) folyton sírtam, depressziós voltam. Egyszer fent, egyszer lent vagyok, az érzelmeim teljesen olyanok mint egy hullámvasút. Anyám erre mindig azt mondja, hogy ez a kamaszkor miatt van, de érzem, hogy nem, velem valami gáz van. Sokszor dühkitöréseim vannak, ordítok teli torokból, remeg kezem lábam, csapkodok..stb. Rájöttem, hogy anyámmal nem tudok megbeszélni semmit, mert nem érti meg, egyszerűen annyi a válasz rá, hogy "ne akarjak már beteg lenni".. Szabadidőmben is, behúzom a függönyöket, inkább otthon animét nézek, és zenét hallgatok. Nem szeretem a napsütést mint minden normális ember.. Sokan mondták már, hogy genetikai hiba vagyok... Úgy érzem van több személyiségem és nem tudom melyik lennék én? A depressziós? a nevetős? Szerintem valamilyen szinten üldözési mániám is van, sokszor azt érzem figyelnek otthon, valahol kamerák vannak, amikor zuhanyzom, vagy vécézek... Nem tudom mit tegyek? úgy érzem több személyiség vagyok.. teljesen magamra vagyok utalva..