Szingli egy gyerekes anyuka találhat magának párt?

Találhatna, ha akarna. Ne vedd személyeskedésnek, de az ilyen helyzetekről nekem borzasztó rossz tapasztalataim vannak.

(Vigyázat, mesedélután következik!)

Nekem - régebben - soha nem jelentett gondot, ha egy lánynak/nőnek van már gyereke. Persze, ez nem azt jelenti, hogy azonnal, pár nap járás után már apukaként akartam funkcionálni (ezt ne úgy értsd, hogy nem vettem figyelembe, hogy van gyereke), de egyáltalán nem az volt a szempomt, hogy "érintetlen" lányt találjak magamnak.

Nem egyszer, és nem kétszer fordult előt, hogy egy szingli anyuka tetszett meg. Sajnos egyik esetben sem sültek el jól a dolgok. A végén már kezdtem azt hinni, hogy bennem van a hiba, de miután másoknál nem voltak ilyen "buktatók", megnyugtattam magam, hogy nem én vagyok a defektes.

Volt, aki nemes egyszerűséggel még férjnél volt, de szingliként aposztrofálta magát. Kb. egy hónap után derült ki, hogy férjnél van, akkor is csak azért, mert az unokahúga elszólta magát. Persze, egyből megpróbálta mosni kezeit, hogy ő csak elfelejtette, hogy férjnél van. (Igen, a h*lye meg én vagyok.) Ezen a ponton a bizalmam úgy gondolom, teljesen jogosan szűnt meg.

Persze, ez csak egy extrém eset volt.

Aztán volt olyan, aki - bocsánat a kifejezésért - annyira f**széhes volt, hogy két napot nem bírt ki egy pasi mellett. Amúgy aranyos meg kedves volt, de kétnaponta eljátszotta, hogy "talált egy olyan pasit, aki neki jobban bejön" (mert neki a 100 kilós kopasz izomagyúak jönnek be), majd amikor rájött, hogy a kiszemeltje max csak megd*gni akarja, akkor mindig sietett vissza hozzám. Köszönöm, ebből sem kérek. De oké, ez is csak egy extrém eset volt.

Az viszont általános dolog, hogy eddig aki egyedülálló anyukával összehozott a sors, mindegyikük irreális elvárásokat támasztott. Nem azt mondom, hogy nem lehetnek nekik elvárásaik. Legyenek, mint ahogy minden más embernek is vannak. Csak én azért kicsit irreálisnak érzem, hogy az elvárás, hogy a pasi nézzen úgy ki, mint Brad Pitt, keressen is annyit, lakjon kevesebb, mint 10 percnyire, bármikor ugorjon, ha az "asszony" hívja, tök mindegy, hogy éjjel közepe van-e vagy munkaidő, emellett meg viselje el, h a csaj csak úgy lerázza. Meg ugye természetesen az apukának simán le szabad taperolni a csajt, és olyankor természetes, hogy előtte én nem vagyok több "csak egy barát"-nál. Jó, utóbbi nem mindenkire volt jellemző, de nem is egyedi eset.

Persze, én megértem, hogy aki gyereket nevel, ráadásul egyedül, az fokozott odafigyelést és törődést igényel. Ezzel nincs is semmi probléma. Azzal sincs, hogy nyilván a gyerek miatt nincs olyan fokú szabadsága, mint egy gyermektelen lánynak.

De az, hogy minden a kárára legyen, és soha semmi/senki ne legyen neki jó, kicsit extrém dolog.

Tényleg nem értem meg, mi játszódhat le bennük. Ahelyett, hogy örülnének, hogy valaki a nőt látja meg bennük, és elfogadja, hogy van egy - mástól származó - gyerekük, ehelyett inkább csak azt keresik, hogy mibe tudnának belekötni. Nem akarok senkit megbántani, de miért gürcölne valaki egy nem túl könnyű természetű anyukával, ha ugyanannyi, vagy jóval kevesebb erőfeszítésért akár egy fiatal, gyerektelen bombanőt is megkaphatna?

Meg szintén gyakori jellemző, hogy többre tartják azt, aki csak a megdugandó p*ncit látja bennük, mint azt, aki a nőt.

Egyszer fél éven át próbálkoztam egy ifjú anyukánál. Jófej volt, meg elég jól is nézett ki. Aztán amikor már összejövőfélben voltunk, kidobott, mondván távol lakok (tényleg 150 km volt köztünk akkor, ez igaz), és neki ez így nem megy, neki szükséges, hogy legalább midnen hétvégén találkozzunk, meg ez a gyereknek is így lenne a jó, ha nem csak hébehóba láthatna. Oké, megértettem, felfogtam. (Bár 150 km az nem olyan hű, de vészes dolog, hogy a hétvégéket ne tölthettük volna együtt.) Erre összejön egy izomaggyal - tipikusan azzal a fajtával, akinek az ábécéskönyv már meghaladja a képességeit -, megd*gatta magát, és közölte, hogy ő összejött vele, és mennyire jó a kapcsolatuk. Olyannyira jó volt a kapcsolatuk, hogy 2 hetente tlálkzotak, akkor is csak d*gásra kellett, és szabályosan félt a pasastól, szólni sem mert, ha ott volt nála. Aztán a harmadik megcsalásnál otthagyta (kettő az még belefért ugye...). Újra bepróbálkoztam nála, erre meg az volt a reakció, hogy a kicsinek stabilitás kell, neki az kell, hogy ugyanazt a férfit sokszor lássa, mert így alakulhat benne ki az apa-kép. Oké, elfogadom. Erre a kvöetkező 2 hónap alatt öt (!) különböző pasija volt, mindegyik hasonló jellem, mint az előbb említett. Jó, gondoltam, utoljára még egyszer azért bepróbálkozok... de ennek sem lett eredménye. Az volt az indok, hogy a gyerekneveléshez sok pénz kell, nekem meg sok pénzemet elvinné az utazás, és különben is, csak ritkán tudnánk találkozni. Oké, elfogadom.

Ezután összejött egy németországban dolgozó fószerral - hasonló jellem, mint az eddigi pasijai -, és közölte velem a hölgy, hogy végre megtalálta az igaz szerelmet, aki tényleg akar tőle vanamit, és nem csak hülyíti, mint azok, akik eddig hajtottak rá. (Ha, ez volt az a mondat, ami után én befejeztem végleg ezzel a kis tüneménnyel.) Mellesleg ez a pasija 3 havonta járt haza Németországból (nálam ugye a hétvégenkénti találkozás kevés lett volna), pénzügyileg egyátlalán nem támogatta őket, és 3 hónap után le is lépett.

Nem szokásom általánosítani, de a hasonló tapasztalatok miatt nincs sikerük a szingli anyukáknak.

Nekem nincsenek ennyire rossz tapasztalataim - de arra már én is rájöttem, hogy amelyik úgy kezdi, hogy ő ANYUKA - na, az reménytelen.

Méghozzá azért, mert neki első a gyerek (ez még természetes) - de utána jön 3 szemeteskocsi, és csak utána a párja, esetleg. Tulajdonképpen ő csak egy olyan szerencsétlen fickót keres, akire rámondhatja, hogy ő az apuka, azt' kész.

Nevelje a gyereket - de nem ám magától, hanem pontosan az anyuka igényei szerint! Szolgálja is ki, hiszen a gyerek sokkal fontosabb nála. Vitában természetesen mindig a gyereknek van igaza vele szemben!

Nagyon reménytelen... nem józanok ezek a nők.

Akkor meg mi a gond?

Ismerkedj normálisan - aztán lőn boldogság!

Vagy mégsem? Pl. miért kellett engem is lepontozni?