Nem tudom ki vagyok. Hogy találhatnám meg önmagamat? Ti hogy találtátok meg önmagatokat? Mindig is tudtátok, hogy kik vagytok?

Hát az önismerethez idő kell, nem megy egyik napról a másikra, folyamatosan formálódik mindenki. Tizenévesen nehéz kérdés ez, akkor keresi önmagát a legtöbb ember. Én akkoriban sokat szerepjátékoztam, cosplayeltem, fiktív karakterek tulajdonságaiban kerestem, s találtam meg a saját gyengéimet, erősségeimet. Kinek mi. Valaki rocker lesz, valaki divatmajom. Vagy divatmajomrocker. :D Aztán jön az érettségi, ki kell találni, mi akarsz lenni, az is formálni fog, meg majd a párkapcsolat, stb.

Ha van kedved beszélni erről, írhatsz privátot, válaszolok, ha lesz időm.

22/L

Kb. engem is 16 évesen kezdett zavarni valami, amit nem tudtam hova tenni. Az elkövetkezendő egy-másfél évet ennek a valami kutatásának szenteltem. Bezárkóztam, kísérleteztem mindenfélével, antiszoc lettem teljesen, sokat olvastam és sokféle zenét hallgattam.

Ennek során bontottam le a személyiségemet és elemeztem magam agyon, hogy eljussak a lényegemig. Megkérdőjeleztem mindent, és mindig addig tettem fel a miért, minek kérdéseket, amíg el nem jutittam az alapokig.

Hát én kb. így találtam volna meg önmagam, de egy határt sajnos nem sikerült átlépnem, bárhogy próbálkoztam. Tudom ez így elvontan hangzott, de annyi a lényeg, hogy ébredj tudatodra, és gondolkozz, hogy mit miért teszel, ennek során eljuthatsz te is a lényegedig.

Sok sikert :)

Ezért kell elemezned magad :) Egy kis pszichológia sokat segíthet, bevezet az alapvető motivációk világába. Nem tudom most középiskolákban tanítanak-e ilyet. De akár a biológia is segíthet, ld. pavlovi reflex vagy a hormonok szerepe a te korodban. Mennyire sajátok az érzéseid, és mennyire fakadnak valamilyen ösztönből vagy testi vágyból?

Nézzünk egy példát: volt egy lány, akit nagyon kedveltem, és egyszer azon kezdtem gondolkozni, hogy mennyire kedvelem. Végigvettem, kiket szeretek, és próbáltam egy rangsort felállítani. Magamat is megleptem, hogy a szüleimet sokkal kevésbé szeretem, mint illene. Innentől kezdve pedig elgondolkoztam, hogy mennyire kedvelném őket emberként, ha nem a szüleim lennének. És így tovább...