Gáz ez 13 évesen? Lent

Gáznak nem nevezném. Tizenévesen gyakran előfordul, hogy az ember az identitástudatát valami külső dologból vezeti le, leggyakrabban egy együttesből, néha egy-egy ideológiából, filmből, könyvből, hobbiból…

Annyi, hogy idővel ki kell nőni. Alapvetően mondjuk úgy gyerekes dologról van szó, de hát egy gyereknek nem fair dolog a szemére vetni, hogy gyerek. Az, hogy milyen zenét hallgatsz, milyen zenét kedvelsz, az a jellemednek csak egy nagyon vékony szelete, és még csak nem is a legfontosabb szelete. Érdemes meghallgatni más jellegű zenét is, idővel rájössz, hogy van olyan, hogy jó zene, meg kevésbé jó zene, és ez nem feltétlenül kötődik stílusirányzathoz. Vannak nagyon jó elektronikus zenék, nagyon jó rap számok, nagyon jó komolyzenei darabok, és persze nagyon jó rock, metál zenék is. Meg vannak nagyon rosszak is mindegyik műfajban. Oké, hogy van egy kedvenc hangzásvilágod, ezzel nincs gond, amíg nem „látatlanul” ítélsz meg egy zenét, pusztán a stílusbeli hovatartozása alapján.

Aztán az életben vannak fontosabb dolgok is, hogy milyen az értékrended, milyen céljaid vannak, milyen hobbijaid vannak, milyen politikai nézeteid vannak, milyen vallást követsz vagy nem követsz, de apróságokból is van sok, hogy milyen könyveket olvasol, milyen filmeket kedvelsz, milyen ételeket szeretsz, stb… Mindezen fontos és kevésbé fontos dolgok _összessége_ vagy te, nem pusztán egy zenei stílus. Ha ennek tudatában vagy, akkor nem is próbálod meg magad az öltözködésedben, kinézetedben pusztán ezzel az egy aspektussal meghatározni magad.

A te korodban én is ilyen voltam, a zenei ízlésem kizárólagos volt, hallani sem akartam más műfajokról. Körülöttem mindenki próbált terelgetni, hogy változzak meg, nőjjek fel, aztán ez 16 éves korom után meg is történt, lényegesen. Ma visszatekintve csak megmosolygom, hogy milyen butus voltam, pedig csak 8 éve volt :)

Persze, volt osztálytársam 12 éves koromban, aki ilyen volt és ő azóta is rocker életmódot folytat, de neki a szülei is ilyenek, a húga is.