Ki mit csinálna élete utolsó napján?

félnék

//23f

Szókratész mondta: Filozofálni annyi, mint halni tanulni, halni tanulni annyi, mint élni tanulni.

Az ember hajlamos úgy élni, mintha nem létezne halál. Úgy él, mintha kvázi az örökkévalóságban élne, de legalábbis kellően sokáig ahhoz, hogy a halál ne legyen fontos. Pedig lehet, hogy neked, vagy nekem ez az utolsó napunk az életben. Nem tudhatjuk.

Aki azt mondja, hogy alapvetően máshogy töltené a napját, ha tudná, hogy ez élete utolsó napja, mint ahogy tölti amúgy, az valahol valamit nem egészen jól csinál. Oké, az ember számít arra, hogy lesz holnap, meg holnapután, befektet, pl. pénzt gyűjt, előkészül, de igazából ezek nem annyira lényegesek. A lényeges az, amit ma csinálsz, amitől a mai napod lesz értékes, hasznos annyira, amennyire csak lehet. Ha a napod olyan, amiből a legtöbbet hozod ki, akkor az akkor is értékes, ha az életed utolsó napja, meg akkor is, ha van még néhány tízezer további napod. Ha úgy gondolod, hogy ha nem ez az utolsó napod, akkor ráérsz, töltheted haszontalanul, céltalanul, ha úgy tartja kedved. De innentől végül is lényegtelen, hogy az utolsó, az utolsó előtti, vagy a x. napod töltöd el így, attól ugyanolyan elvesztegetett nap lesz, egy nappal lerövidíti az életedet.

Van egy csomó dolog, amit lezáratlanul hagy a halál. Bármikor is fogsz meghalni, ilyen lesz a halálod pillanatában, ha nem tudod, hogy mikor halsz meg. Ettől még értéktelenné válik az, amit csak félig végeztél el? Szerintem nem. Illetve akkor nem, ha ezek olyan célok felé érnek félúton, ami önmagában értelmes cél, amit alapvetően önmagáért csinálsz. Olyan ez mint a túra. Ha kitűződ célként, hogy mondjuk eltúrázol Visegrádról Dobogókőig, az nem attól válik értelmessé, hogy elérsz Dobogókőre. Ha ez lenne a fontos, eleve odamennél. A túra attól értelmes, ahogy a lépéseket megteszed. Akkor is túra marad, akkor is jól érzed magad, ha félbe kell szakítani, vagy ha időközben más irányba kanyarodsz, máshova érsz el a nap végére. Vagy olyan ez, mint megnézni egy TV sorozatot. Nem azért csinálod, hogy lásd az utolsó részt, hanem hogy részről-részre haladj, ahol minden egyes rész ugyanolyan fontos, szórakoztató, vagy tanulságos, mint az utolsó rész. Ha valamiért nem tudnád végignézni, akkor sem vesztenél vele, attól még a látott részek ugyanúgy értékesek.

Valahogy szerintem az élet is ilyen. Ha valamit önmagáért teszel, mert önmagában értékes elfoglaltságnak tartod, akkor mindegy, hogy mit érsz el vele. Ha ilyen elfoglaltsággal töltöd a napod, akkor az egy értékes nap lesz, függetlenül attól, hogy az életed egyik középső, vagy éppen az utolsó napja. Ha egy tevékenység értelmetlennek tűnik az életed utolsó napján, az értelmetlen lesz egy középső napon is, ugyanúgy elvesztegetett nap lenne, ugyanazzal az idővel rövidítené meg az értelmes életed hosszát.

Oké, ha az ember tudja, hogy mikor hal meg, valószínű néhány dolgot előre vesz. Pl. informatikusként valószínű, hogy összeírnám az itt-ott használt jelszavaimat, hogy mást megkíméljek bizonyos problémáktól. Valószínű beszélnék kedvesemmel, szüleimmel, barátaimmal erről, ha ők is tudnák, hogy nyugodjanak meg. Ha nem tudnák, akkor biztos elgondolkodnék rajta, hogy elmondjam-e nekik, hogy ez életem utolsó napja. De valószínű beavatnám őket. De nem élnék teljesen más napot, valószínű ugyanúgy ennék, ugyanúgy egyszerű ételt, mint ma, vagy egy hónappal ezelőtt. Mert nekem ez jó. Nem mennék el bulizni, nem utaznék el a világ végére. Ha ezek fontosak lennének, akkor ma kellene megtennem, függetlenül attól, hogy ez életem utolsó napja-e vagy sem. Ha az utolsó, akkor lényegtelen, hogy pótolok-e egy hiányosságot az életemből, vagy sem. Igen, nem vetek meg egy jó bulit, vagy szívesen látok világot, de ezt a kellő fontossággal kezelem, akkor teszem, mikor helye és ideje van, függetlenül attól, hogy életem utolsó, vagy nem utolsó napjáról van szó.

Szóval szerintem mindig jó eljátszani a gondolattal, hogy akár lehetne ez az életed utolsó napja. Jó tudatosítani magadban azt, hogy ez akár elő is fordulhat. Ez segíthet abban, hogy jól lásd a dolgok – tevékenységek, célok, vágyak, problémák, félelmek – reális értékét meglásd, hogy jól sorrendezd magadban ezeket. Ez bölcsebbé tesz.

"A szex természetesen kizárva, hiszen életem utolsó napján is pont annyira ocsmány, és undorító külsőm lenne, mint most, ami lehetetlenné teszi azt, hogy valaha is legyen egy olyan lány, akinek lenne gusztusa akár csak kettesben maradni velem."

Normális ember nem csajozik, amikor tudja, hogy közel a vég, esetleg már sokat gondol öngyilkosságra. Elvonul és csendben elpusztul. Te elmebeteg vagy.