Ti hogyan értelmezitek azt hogy:a köteledbe kapaszkodok,10 méterrel a föld felett?

Uh, ez túl nyers fordítás, bántja a fülem.

"I'm holding on your rope, got me ten feet off the ground"

Maradjunk inkább az eredeti változatnál, nekem úgy jobban tetszik.

Mellesleg nagyon sokat számít a szövegkörnyezet is! Az egésznek egyben van értelme rendesen (így, ha nem baj, a többi sort is belevonom).

A "kötél" igazából egy lelki kapocs, egy érzelmi kötődés, ami olyan erős és úgy tartja össze az embereket - (mint egy kötél). Ugyanakkor nem véletlenül ezt a szót használták, erről az akasztáshoz használt kötélre lehet asszociálni - és itt sok szerepe van a számnak is! Ugyanis az akasztásra ítélteket 3 méter (azaz 10 láb) magasra húzták fel. (Helytelen a fordítás - mértékegységváltás!)

Az "And I'm hearing what you say, but I just can't make a sound" sor is alátámasztja ezt az elképzelésem - nem tud megszólalni, mert a nyakán volt a kötél, amibe most "kapaszkodik". Ekkor lesz plusz értelme a "kötél" szónak: a reményt is szimbolizálja már. (Mert ugyebár, ha felakasztanak valakit, az nemigen tud másba kapaszkodni.)

"You tell me that you need me then you go and cut me down, but wait" Ha az elítélt nem fulladt meg a kötél szorításától, akkor levágták és a zuhanásba halt bele.

"You tell me that you're sorry, didn't think I'd turn around, and say (that)" Egy halott hogy is tudna megfordulni és bármit is mondani?

A második versszakra is rá lehet húzni ezt az átvitt értelmezést, (igyekszem rövidre fogni).

"I'd take another chance, take a fall, take a shot for you" - Vállalná az akasztást, az esést, vagy akár a golyót is - érte. Ugyanakkor csak feltételes módban beszél róla.

"And I need you like a heart needs a beat, but it's nothin' new (yeah)" - Nem akarja elveszteni/nem akar meghalni. Amit a refrénben mondott nem volt igaz.

"I loved you with a fire red, now it's turning blue, and you say" - Amikor a vér szépen lassan kiáramlik az ember testéből, hirtelen vörösből kék lesz. Akárcsak a kihűlt érzelmek.

""Sorry" like the angel heaven let me think was you, but I'm afraid..." - Angyal, Mennyország, félelem... Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, gyönyörű sor.

Amikor elvesztünk valakit (=elveszítjük a hitünket egymásban), egy kicsit meghalunk/meghal bennünk valami. Ami pedig elmúlik, soha többé nem támad fel - és ezért is minden késő már. Ám, ahogy a legelső sor megismétlődik a végén, újra felüti fejét a remény és ez zseniálisan szívbemarkoló.

A szám leegyszerűsítve egy "elkésett" bocsánatkérés, de annyi rejtett jelentéssel (amit most írtam, csak egy a sok közül) - imádom az ilyesfajta zenéket.

Te hogy értelmezed, kérdező? :)