Ez veletek is sűrűn megesik? Vagy csak én vagyok ilyen?

Általában mindent halogatok és a legutolsó pillanatra hagyok. Nem feltétlen lustaságból, még néha jó dolgokat is, mint pl nasizás vagy akármi. De a legnagyobb gond, ami már elég sokszor problémát okozott nálam, hogy mindig elhiszem, hogy képes vagyok lehetetlen dolgokra, akár egy szuperhős, de mind ez negatív értelemben. Hajnali ötkor nyugodtan lefekszem aludni, beállítom az órát 7re. Aztán felkelek délben és szembesülök vele, hogy elaludtam. Ilyenkor mérges vagyok magamra és mondogatom,hogy "persze, hát hogy is gondoltam ezt".

Az a gond ez csak órákig van így aztán eljön az éjszaka és minden kezdődik előről.

Tavaly azt gondoltam képes vagyok megcsinálni a kisérettségit, hogy 2 héttel előtte kezdek el tanulni. Hát bebuktam, égés volt.

Első félévben a munkával is megpróbálkoztam suli mellett, hogy nekem menni fog. Meg is buktam 2 tantárgyból félévkor. 2 és fél hónappal az érettségi előtt felismertem a problémát, hogy már megint ezen az úton haladok és el kéne kezdeni már tanulni, akármennyire is hiszem, hogy sikerülni fog, mert az idő gyorsan halad. Ezért készítettem is egy naptárat, amit betábláztam, mikor mit solgozzak ki és tanuljak meg, hogy sikerüljön, ne fussak ki az időből. Kissé zsúfolt lett, remélem be tudom tartani és már megint csak ezt gondolom, hogy sikerülni fog. Ha így is de muszály sikerülnie, remélem még mem késő.

Veletek is előfordul ilyen? Hogyan lehetne ez ellen tenni? Egyszerűen csak akaraterő kérdése az egész?