Szerintetek ez jó történet?

November van. Ilyenkor minden ködös és sikamlós. Az eső állandóan csepereg, az autók fényei pedig tükröződnek a betonon. Sokan kedvelik ezt az évszakot és velejáró csendes szürkeséget. Ilyen volt az utcán lassú léptekkel haladó magányos fazon is. Nem volt nála se esernyő, sem esőkabát. Élvezte, ahogyan fekete bőrdzsekijén koppannak a kövér esőcseppek. Minden nyugodt volt, ő pedig hatalmasakat szippantott a sűrű, párás levegőből. Jó érzéssel töltötte el a csend és az üresség. Azonban hamarosan valami aggasztó zaj ütötte át a csendesség védőbástyáját. Kurjantások. Örömteli, kissé kekeckedő hangnemben. Talán több embertől. Ilyesfajta jelenség talán utoljára középiskolás korában üthette meg fülét, amint éppen siheder társaival hazafelé ballagtak a jégkorongedzésről. Mélyen belemerült a gondolatokba, újból elé bukkantak élethű pompájukban az ádáz küzdelmek a jégen és a kupameccs amelyen nem lehetett ott. Azonban hirtelen kizökkent emlékképeiből, mivel a hangok immáron tízméternyi távolságból érkeztek. Emberünk ráadásul túlságosan elbambult, egy zsákutcába ért. Rövidesen három alak bukkant kis a sötétből. Nedves dzsekijükön csillogott a pislákoló lámpa halovány fénye.

Hirtelen egy agresszív kiáltás törte meg a csendéletet:

-Hé fiúk odanézzetek! Ez nem Max?

-De, de, de igencsak szar bőrben van.

-Hé tökfejkém emlékszel még?

-Hú, öregem a szart is kivertük belőle.

-Na mi van Max? Nem szólalsz meg? Talán túl morcika vagy, mert lecsúsztál a kupameccsről?

-Nekünk köszönheted, hogy nem égtél be. Ha nem verünk szarrá, a jégen rosáltad volna össze magad.

Max némán állt és felötlöttek benne annak a nevezetes szilveszter éjnek az emlékei. Rossz időben volt rossz helyen. Szokásos ünneplését töltötte barátaival a helyi szórakozóhelyen. Minden klappolt, remek hangulatban telt az est. Azonban amikor szétváltak, hogy hazamenjenek, akkor beütött a ménkű. Páran mindig is ferde szemmel néztek Maxre, irigyelték jó tanulmányi eredményét és sportteljesítményét. Ráadásul a legszebb lányokkal volt együtt. Így közös megbeszélésre, ez a 3 fickó, név szerint Raynold, Tony és Adam úgy döntöttek, hogy keresztbe tesznek a srácnak. Baseball ütővel verték hátba, majd eltörték a lábát és otthagyták a téli éjszakában. A rendőrség nem tett semmit az ügy érdekében, mivel Adam apja a helyi rendőrfőnök volt, Raynold pedig a polgármester csemetéje volt. Tipikus elkényeztetett, lezüllött taknyosok.

Max agyán hirtelen átfutott az események sora. Talán még gondolkodott volna egy kicsit, ha nem lát egy felé repülő öklöt. Éktelen fájdalom lett rajta úrrá, de nem volt ideje mélázni, mert már körbe is vették. Két oldalról záporoztak az ütések meg szemből is. Max feltartotta kezeit, ahogyan a bokszmeccseken látta és igyekezett kikeveredni a körből. Azonban folyamatosan jöttek az ökölcsapások. Szerencséjére nagy részük a vállát és alkarját érte. Egy hirtelen mozdulattal hátraszökkent, de majdnem elesett. A beszedett ütésektől enyhe agyrázkódása lett. A trió nem akarta ennyiben hagyni a dolgot és tovább nyomultak áldozatuk felé, aki megindított egy bal-jobb egyenest, majd befejezte egy bal horoggal és az elől álló Tony fejjel nekicsapódott a járdaszegélynek, melynek következtében koponyáján egy nagy hasadék tátongott, melyből ömlött a vér mintegy táncot játszva a csatornába folyó esővízzel. Adam éktelenül ordítani kezdett és rohamra indult, azonban hamarosan meg kellett tapasztalni, ahogyan egy acélbetétes bakancs gyomorszájába mélyed. Nyüszítve csuklott össze. Raynold a harmadik csak dermedten állt egy helyben. Körülbelül három másodperc múlva azonban futásnak eredt, mivel szirénák hangja ütötte meg fülét. Max is feleszmélt és elkezdett futni ő is. Bizonyára egy lakó értesítette a rendőrséget az ordítozás hallatára. Egyébként is sietnie kellett volna, hiszen eredetileg sürgős dolga volt...