Szerintetek ez milyen?

Írok egy regényt, s kíváncsi vagyok, ki szerint milyen:

1.Első fejezet.

A rég várt nap

⦁ ANYA, ELKÉSEK AZ ISKOLÁBÓL! - kiáltotta izgatottan Roger, feltakarítva a reggeli maradékát.

⦁ Dehogy, hisz van legalább egy fél órád. - kiáltotta háta mögé a mosogató anyuka.

⦁ Jól van! Hol a táskám? Á, meg van! - s azzal kilépett az ajtón

Roger nagy levegőt vett. Úgy szívta be, mintha utoljára szippanthatná ezt a friss, hűs levegőt. Roger egy ürge volt. És Ürgefalvában élt. S bár még nem tudta, kevés olyan hely van, mint Ürgefalva. Roger végig nézett ezen a sokak által szeretett helyen. A szomszéd ablakban ásító ürgéket pillantott meg. Roger vett egy almát a mellette lévő tálból, s már indult is.

* * *

Pár évvel ezelőtt felejthetetlen kalandba keveredett egy bizonyos Tommal, teljes nevén Thomas Barrelhole-al, a legjobb ürgepajtásával. És ott volt persze Elena, a lány a csapatban, akivel... nos, ő volt az, akire mindig mosolyogtak. Ma volt végre valahára végre az iskolának. S miközben erre gondolt, már ott sétált a Middlecarret utcában, ahol lakott Tom. Ott állt Tomék kék kapuja előtt, s becsengetett. DRRRIING!

⦁ Roger! - kiáltotta Tom széles mosollyal az ajtóban - Na, megengedték, hogy eljöjj?

⦁ Harry bácsi meghívására gondolsz? Nos, apa megengedte... - kezdte Roger. Tom apjának öccse, Harry bácsi, meghívta őket egy bulira. Olyan "Ez az, egy év eltelt! Megint! YEAH!˝buli volt ez.

⦁ Szuper! Várj, mindjárt jövök! - válaszolta Tom és eltűnt az ajtó mögött. De egy másodperc múlva újra előbukkant vigyorogva a kapu előtt.

Pár perc múlva már lent voltak a hatalmas völgy alján, az iskolánál. Az utca egyik padján Elena éppen egy könyvet olvasott. S mikor felpillantott, mosolyogva ezt mondta:

⦁ Sziasztok, fiúk! Roger, akkor tudsz jönni Harry bácsihoz?

⦁ Persze! - bólogatott Roger. Pár éve a kalandjuk által Harry bácsi polgármester lett. Ezért is van a buli.

⦁ Rendben. - szólt Elena - Gyertek, nem akarok késni!

És azzal el is tűntek az iskola kapuja mögött...

* * *

Érdekes egy iskola volt, de annál izgalmasabb. Maga az iskola egy emelet. De ne dőlj ennek be! Itt csak a tanári van, na meg a vendégszoba, titkárság satöbbi. Az épület egyetlen folyosója végén van három luk. Elég nagyok! Ugyanis ezek csőszerű csúszdák lefelé. Ez után egy másik kis terembe jutsz, és ott jobb és baloldalon három-három csúszda van (megint!). A jobb a felsősöké, a bal (elég egyértelmű) meg az alsósoké. Itt aztán ajtók vannak, 1.osztály, 2.osztály és így tovább.

"Na de mit lehet itt tanulni?˝- kérte ki magának Roger, mikor először járt itt. A kérdés bölcs, de kicsit tapasztalanságra vall. Van önvédelem óra, hogy megtanuld a ragadozók gonoszságait (tisztelet a kivételes ragadozóknak). Aztán van építészet óra, meg kell tanulni, hogy mit építesz, nem? És van egy csomó jó óra, (ellentétben az emberek tanulmányaival, ugye?) de ha felsorolnánk, mindenkinek üveges lenne a szeme. A lényeg; földalatti, és szuperkirály az ürgék iskolája!

Pár óra múlva ki is jöttek vidáman. 2 óra lehetett. S most volt a mulatozás.

Ilyenkor ünnepi hangulat szokott lenni és az ürge piacon mindenféle finomság van. Van egy bizonyos "fürge ürge˝, amit a gyerekek különösen is szeretnek. Az állaga és az íze akár a törökmézé, csak a színe szürke, s ebben a finomság belsejében fehér gumicukor is van. Aztán ott van a bagoly penna, minek a szára mentolos, de a toll szálak karamell ízűek. De ne felejtsük el a vakond vaníliát, ami egy kicsi karamell vakond, vaníliával a belsejében. És ott az a felejthetetlen édesség: az egér rágcsa. Két ostya között karamell lapul, miben cukormáz is van.

És Roger meg barátai ezeket rágcsálták miközben beszélgettek. Az iskoláról csevegtek, amit egy időre kipipálhatnak:

⦁ Szerinted jó volt az építészet óra? - kérdezte izgatottan Tom, akinek tetszett az az elmélet, hogy a házat magát mélyre, a hálószobát magasra kell építeni, ha esetleg árvíz lenne.

⦁ Hát... tudod, én azon a véleményen vagyok, hogy legyen vízszintes. Mert akkor biztos nem ömlik be, mivel a víz szintjén van. - magyarázta Roger.

⦁ Szerintem mindkettő jó. Csak legyen kényelmes - mondta bölcsen Elena.

⦁ Igen! - kiáltott a két fiú egyszerre.

Aztán rátértek a HL-re, arra a sportra, amit az ürgék űztek.

⦁ A HL, vagyis a Hinta Labda szerintem egész jó logikai játéknak is. - mondta Elena

⦁ Hé, srácok! - kezdte Roger - Menjünk fel a bunkerünkbe!

- Jó! - mosolygott Elena - Menjünk!

* * *

Pár perc múlva Ürgefalva déli erdőségére értek, ami nem volt nagy, mivel az ürgék a tágas mezőket, pusztákat szerették. De ezt a részt meghagyták.

Padlózatul puha mohaszőnyeg szolgált, kövekkel és avarral pettyezve. Néhány helyen áthatolt a meleg napsugár, ami mindenkibe reményt adott. A fák zöldellettek, s mintha halható lett volna a fák növekedése, virágok sarjadása. És az erdő közepe táján állt a Kuckó.

A Kuckó, amit a három jó barát kalandjaik során építettek. Persze csak Roger, Tom és Elena tudott a Kuckó létezéséről. Ugyanis ezt titkos ügyek miatt építették. Oldalak százai lennének tele írva, ha elmesélném az összes titokzatos dolgot a Kuckóról. De most - egyenlőre - csak annyit mondok, hogy titkos járatok ezrei vittek be a Kuckó belsejébe, ami szolgálhatott lakóhelyül, vagy akár nyomozó irodának, s még sok mindennek.

Mikor beléptek, bezárták a kőnek álcázott ajtót. Előttük volt az előszoba, majd pár méterre a nappali. A napapaiban egy nagy üvegablak ált tőlük balra. Két kandalló volt beépítve: az egyik az ablakkal szemben, a másik meg az ablaktól balra. Egy zöld szőnyeg terpeszkedett a szoba közepén. Szép fapadló fedte a földet. Tom és Elena leült a mellettük levő kék kanapéra. Roger meg oda ment a könyves polchoz, s elővett egy bordó fedelű könyvet. Majd ő is leült a kanapéra. A könyvben Roger, Tom és Elena képei voltak. Néhol újságcikkek voltak beragasztva. Az egyik így szólt:

A tisztelt polgármester úrról kiderült, hogy alattomos hörcsög. Ezt három gyermek derítette ki. A nevük: Roger B.M.P, Thomas Barrelhole és Elena Elisabeth Wiseowle. Vasárnap, június 15- én polgármester választás lesz...

⦁ Emlékeztek a napra, mikor Harry bácsit megválasztották? - kérdezte Roger merengve a múlton, amikor még minden egyszerű és világos volt számára. Arra az az időre mikor nem volt iskola.

⦁ Persze, hogy emlékszünk! - vigyorgott Tom. És Elena is mosolygott.

De Roger hirtelen feszült, óvatos lett. Valami itt nincs rendben. - gondolta. Percekig csak figyelt, mintha vadon élő ürge lenne, akire lecsaphat egy kígyó bármelyik pillanatban. Roger nem igazán érezte még ezt az érzést. Nem érzett még igazi félelmet.

⦁ Roger - szólt Elena hangja a messzeségből - Roger, kelj föl.

Hirtelen feleszmélt. Újra a régi Roger volt.

⦁ Bo-bocs, nem hallottam... - dadogta Roger.

⦁ Gyere, kezdődik mindjárt Harry bá' bulija! - mondta izgatottan Tom. De Roger inkább így szólt:

⦁ Nyugodtan menjetek előre, majd jövök én is!

⦁ De... - ellenkezett Tom, de Elena elhúzta az ajtóból, ki az erdő ösvényére...

Roger tisztes távolból követte őket. Barátai épp Egy kanyarban tűntek el szeme elől, mikor valaki megfogta a vállát.

Olyan gyorsan pördült meg, hogy kis híján pofára esett. Előtte egy emberszerű nő állt, nem ürge. Kócos haja száraz avarból, keze lába gallyakból állt. Csinos, manós arca frissen faragott, zöld arc volt.

⦁ Ne félj, Nagy hős fia - hangja a tavaszi szél susogására hasonlított, de volt benne valami nem egészen emberi. Persze, ezt most egy ürge nem mondhatná, mert inkább azt gondolná: természetfeletti. Mert ez a nő... kire is hasonlít? Talán a görög mitológiában szereplő nimfák egyikére.

⦁ Mit akar tőlem? - kérdezte az ürgefiú, s megpróbálta nem kimutatni félelmét.

⦁ "Ezer évnyi gyűlöletet a két hős között elmossa a Nagy hős fia, családtagjait sok veszély fölött megmenti, ha akarja. Gyűlölő lesz barátja, ő majd elkíséri. Nagy döntés magja a háborúnak, vért nem hullajt a gonosz szövetséges. De az idő még nem oszt keserűséget neked. Majd felnőtté válásod napja lesz rémálom néked...˝

A nő szerte foszlott. Roger egy szót se értett, de azt tudta ez egy Prófécia, ami róla szól...

Gyorsan barátai után futott.

Lassacskán odaértek a Nagy Házhoz, ami a völgy közepén terjeszkedő tó mellett ált, s a kémény vidáman pöfögött, hiába volt nyár. Nagy udvara, s szép kertje volt e háznak.

A Nagy Ház környékén volt a gyógynövény kert, rögtön mellette pedig a strand, a tó partján. A tó közepén, egy kisebb sziget állt, ami azt a célt szolgálta, hogyha esetleg megtámadnák Ürgefalva szuper biztos határvonalait, ide meneküljenek a nők, gyerekek és öregek. Persze ez még csak egyszer fordult elő, s az sem Ürgefalva fénykorában volt. S akkor is ők nyertek, hála az őröknek. S ekkor Rogernek eszébe jutott a bátyja, Rick, aki egyébként ugyanúgy őrnek tanult.

De gondolatát félbeszakította, hogy mindeközben odaértek a Nagy Ház elé. Nem kellet becsengetni, mivel az ajtó tárva-nyitva ált. Mindenhol ürgék beszélgettek, társalogtak és nevettek. Ünnepi hangulat uralkodott. Roger megpillantotta Harry bácsit 4 méterre tőlük és egy alkalmazottal beszélt éppen. Aztán Harry bácsi oldalra pillantott és észrevette őket:

⦁ Roger! Tom! Elena! - kurjantotta Harry bácsi vidáman - Gyertek csak, gyertek!

Roger, Tom és Elena bejöttek.

⦁ Szia, Harry bácsi! - Mondták kórusban.

⦁ Menjünk be. - mondta Harry bácsi, s elindult az ajtó felé...

Pár perc múlva már bent álltak. Egy tágas teremben voltak, s mellettük mindenki ünnepelt, nevetett. És mindenki örült, hogy egy kicsit pihenhet, mert Ürgefalvában még a felnőtt is kapott valami nyári szünetet. Pincérek zsonglőrködtek a tömegben, de még ők is pihenhettek, mulatozhattak. Mindenesetre "fergeteges˝ volt a hangulat. Roger szinte el is felejtette az esetet a Kuckóban.

De csak szinte. Ugyanis minden ok nélkül földbe gyökerezett a lába. Hangokat hallott, félelmeset.

Mély, de rekedtes hangokat hallott. Vagyis egyet, de neki ez mind össze olvadt.

A hangokat próbálta szétválasztani, de csak töredékeket tudott kiszedni: halni, szörnyek martaléka leszel, el fog veszni, megveszni, veszett. Ezeket hallotta Roger össze-össze mosódva. Roger hátra kapta a fejét. Egy pillanatra sötét lett, majd képek kezdtek villogni. Furcsa, sötét képeket. Roger szívébe félelem költözött. Valaki nagyon messze ezt kiáltotta; Roger... hahó, Roger! Ébredj!

Elena hangja volt. Roger mindent beleadott, hogy illúziója megszűnjön.

A hangok visszatértek, s Roger látása lassan visszatért:

⦁ Roger, hála az égnek, azt hittem meghaltál! - nézett a padlón heverő Rogerre Tom, aki tehetetlenül is kuncogott. Nos, Elena erről nem így gondolkodott, mert arca nem csak furcsallást, de leginkább félelmet mutatott.

⦁ Ni-nincs... semmi... bajom - nyögte Roger, bár ezzel gyomra nem igazán értett egyet.

⦁ Gyere, Roger. Ki fogunk futni az időből - mutatott az órára. "6 óra 5 perc˝ olvasta le Roger. Negyed 7-re kéne haza érniük!

⦁ Persze - tápászkodott fel, s elindultak (ütemesen) hazafelé...

Nos, Ürgefalva egy völgy. A völgy alján kis házikókban éltek az ürgék egy része. Itt a gazdagok éltek, s az iskola, a gyógynövény kert, a Nagy Ház is itt kapott helyet. A kerek völgy következő gyűrűje barátságos, dombba vájt kis házaknak adott helyet. Itt élt Tom, Elena meg Roger. Ezek után jöttek a szántóföldek, őrházak, egyebek. Ezt követi a szuperbiztos határfal.

De ezek után jönnek a kényes részek. Ugyanis ezen a gyönyörű helyen is van Fegyház.

* * *

Roger-ék lassan haza értek...

⦁ Hát, akkor... viszlát - kiáltotta Roger.

⦁ Cső csumi csá! - ez természetesen Tom volt. Roger belépett a házba...

Ott mindenki sürgött-forgott. Roger nagyapja, a borosüveg puszipajtása, borral a kezében, vidáman lődörgött az ajtó elé, s vigyorgott.

⦁ Papa, te vén zsiványegér! Múltkor is rókázni kezdtél. Csoda, hogy ilyen erős a vasgyomrod, akár egy kecskéjé - rótta meg Roger anyja nagyapót. Amint meglátta Rogert, elmosolyodott örömében:

⦁ Roger, gyere, Rick, a bátyád vár!

S mikor anyja ezt mondta, sunyin kivette nagyapa kezéből a flaskát, majd gyorsan vissza lopózott a konyhába. A nagyapa persze (állapota miatt) nem vett észre semmit, s már kortyolt volna, ha lett volna mit. Elszontyolodott, majd megfordult, de szerencsétlen elesett. Roger utána kapott, de bátyja elkapta. Még szerencse, hogy ott volt!

⦁ Helló... Roger... öhm... se-gítenél - nyögdösött Rick a nagyapa súlya alatt, bár a papa nem volt kövér.

- Persze! - sietett oda Roger, majd együtt elkísérték a nappaliba...

* * *

Ünnepi hangulat uralkodott azon az este. Mindenki örült a nyárnak, mindennek!

De Roger aznap keservesen aludt...

Álmában a tó partján volt. Egy ronda, koszos szürke farkas nézett rá, majd elvicsorodott:

⦁ A családod, s barátaid halálra vannak ítélve! Ígérem, veled gyorsan végzek. Hogy mikor? - kérdezte szórakozottan a farkas - Ó, ne félj, mostanában. Jó kis csete-paté lesz!

A farkas felröhögött, majd ürgének ugrott, és Rogert "elintézte˝...