Lehetséges az hogy valakire nem hat a gravitációs erő avagy az általánostól eltérően pontosan fordítva működik az adott személyen/tárgyon?

Tényleg nem, ahogy az egyes írja. A gravitáció nem egy mágnes.

[link]

"Úgy képzelem el mint a mágnesnél lehet egy párhuzamos dimenzióban..."

Egy párhuzamos dimenzióban sok minden lehet. (Ha VANNAK párhuzamos dimenziók.) De most EBBEN létezel, és nem egy párhuzamosban.

"Esetleg ha megváltoztatnám a molekuláim szerkezetét ? "

OK, kezdj neki. Megvárjuk.

"mintha néha érezném a taszító erőt és elrepülnék aztán hirtelen..."

...aztán hirtelen bilibe lóg a kezed és felébredsz. Maradjunk annyiban, hogy egyszerűen troll vagy.

"kezdtem el fölemelkedni és körém gyűltek az emberek "

Érdekes. Egyik újság sem írt róla. :-D

Nézzük. A gravitációs erő nagyságát a következő képlet adja meg két test között:

F = G * m₁ * m₂ / r²

Ahol:

G a gravitációs állandó. Ez egy pozitív érték.

m₁ legyen mondjuk a Föld tömege, ez is pozitív érték.

m₂ legyen a vizsgált test tömege. Erre majd kitérünk.

r² a távolság négyzete. A távolság eleve abszolút értékű, de így négyzetre emelve meg végképp pozitív.

Egy esetben lehetne a erő negatív, ha a vizsgált testnek valahogy negatív tömege lenne. Remek, csak van egy kis gond:

F = m*a

a = F / m

Mivel a gravitációs erő és a tömeg is negatív, a gyorsulás így is pozitív lenne. Ergo egy negatív tömegre ugyan a pozitív tömeg taszító erőt fejtene ki, de ez a taszító erő mégis a Föld felé gyorsítaná a tárgyat.

> Úgy képzelem el mint a mágnesnél lehet egy párhuzamos dimenzióban a gravitációs mezőnek is van egy másik pólusa ami taszító erőként lépne fel a föld gravitációs erejével.

Nem jó. A mező által keltett erő nagysága adott távolságon az adott távolságra lévő „gömb” felületével egyenesen arányos, legyen akárhány dimenziós a tér. Kvázi úgy, ahogy a víz folyik. Mi lenne, ha a világunk egydimenziós lenne, azaz egy egyenes? Egy egyenesen a „gömb” az egyenes két pontját jelenti, ami egy 0 dimenziós felület. Ergo a gravitációs vonzóerő a távolság 0. hatványával lenne egyenesen arányos, ami 1, tehát független lenne a vonzóerő a távolságtól.

Ha síkföldön élnénk, egy kétdimenziós világban, akkor ebben a felszín (a felület) egy kör lenne, aminek az mérete 2*r*π, így a gravitációs erő a távolság első hatványával, azaz magával a távolsággal lenne egyenesen arányos.

A háromdimenziós világunkban ez a felület egy gömbfelület, aminek a mérete 4*π*r², így a gravitációs erő a távolság második hatványával – négyzetével – egyenesen arányos.

1 dimenziós világ → a távolság 0. hatványával arányos gravitációs erő

2 dimenziós világ → a távolság 1. hatványával arányos gravitációs erő

3 dimenziós világ → a távolság 2. hatványával arányos gravitációs erő

n dimenziós világ → a távolság (n-1). hatványával arányos gravitációs erő

Ha a gravitáció mondjuk négy dimenzióban terjedne, akkor azt kellene érzékelnünk, hogy a gravitációs vonzóerő nem a távolság négyzetével, hanem a köbével, harmadik hatványával lenne egyenesen arányos.

Nem tudjuk a világ hány dimenziós. De azt tudjuk, hogy a makrofizikai jelenségek –

eddig ismert kivétel nélkül – csak ezen három dimenzióban történnek.

> Esetleg ha megváltoztatnám a molekuláim szerkezetét ?

A molekulaszerkezettől nem függ a gravitáció. Az kizárólag a tömegtől függ, amin a molekulaszerkezet nem módosít.

> Valami nem kóser mostanába velem azért kérdezem , mintha néha érezném a taszító erőt és elrepülnék aztán hirtelen újra földre érkezek , tegnap voltam Budapesten és valamelyik forgalmas utcában kezdtem el fölemelkedni és körém gyűltek az emberek néztek azt hitték valami bűvész vagyok és pénzt is dobáltak ,

Trollkodásnak nem túl kreatív, de üsse kő, adok rá 2 pontot a 10-ből.

"valamelyik forgalmas utcában kezdtem el fölemelkedni"

Mit szívsz? Nekem is kell.

#7 > a sok tudatlannak üzenném hogy történetem tudom bizonyítani vagyis inkább azt hogy a tudomány bizonyított engem

Egyrészt ha tudományos álláspontra vagy kíváncsi, mindig a tudomány aktuális állása szerinti válasz a helyes. Ha ma azt mondom, hogy nincsenek zöld alapon rózsaszín pettyes hollók, akkor ez a tudomány által elfogadott álláspont. Ha egy év múlva több kutatás is talál zöld alapon rózsaszín pettyes hollót, akkor az lesz a helyes válasz, hogy van.

Lehet felvetni hipotéziseket. Amíg nincsenek bizonyítva, addig csak hipotézisek. Persze időközben egy-egy hipotézis bizonyítást nyerhet, de amíg ez nem történik meg, addig csak hipotézis és nem tudományos eredmény.

Másrészt én azért várnék azzal a „tudomány bizonyított engem” válasszal. Ez csak egy kísérlet volt. Amíg független kutatások nem igazolják a kísérlet következtetését, addig még nem elfogadott. Nota bene az eredeti publikációban is idézőjelek közé tették a „negatív tömeget”, mert ez csak egy interpretációja a kísérletnek, és koránt sem biztos, hogy ez az interpretáció helyes.