Valaki olvasta még Milan Kunderanak A Lét Elvisehetetlen Könnyüsége c. regényét?

A Feri olvasta.

Nem kedvelem, kicsit beképzelt fickó.

Olvastam, bár elég régen. Nekem nagyon tetszik, hogy néha megáll a történet, és van egy-egy szakasznyi filozófiai elmélkedés. Rögtön ezzel kezdődik a regény, ami folyamatosan értelmezési keretet ad a történetnek. Az is kissé szokatlan egy regénytől, hogy a regény közepén előlép az író, és elkezd arról beszélni, hogy mi ihlette a főhős kitalálását. Közben ad egyfajta történelmi látleletet is. Az is eléggé érdekes volt, hogy a regény harmadánál olyan érzése van az embernek, mintha egy új regényt kezdene olvasni, új szereplőkkel. Persze a történetek végül összeérnek. Ez elsőre kissé zavaró, de mire a könyv végére ér az ember, ügyes írói eszköznek látja.

A filozófiai monológok nem hosszúak, egyszerű megfogalmazásuk ellenére nagyon elgondolkodtatóak, és kellően mélyek. A történet meg… Keserédes. Látszólag Tomas és és Teresa folyamatosan megkeserítik egymás életét. Mégis valahogy kitartanak egymás mellett, talán ők maguk sem tudják miért. De valahogy mégis a végén megtalálják azt a nézőpontot, amin keresztül úgy tudnak visszatekinteni az életükre, hogy boldogok voltak. (Vagy legalábbis Tomas esetén ez így konkrétan el is hangzik.) Ennek megértése valahogy ott van az első pár oldalon, tulajdonképpen a cselekmény nem más, mint kvázi egy példa arra, amit az első pár oldalon leírt az író.

Ez a regény nem szórakoztató. Egy cseppet sem. Mégis könnyen olvasható, mégsem unalmas, mégsem „nyers”, még csak nem is drámai. Könnyű és nehéz egyszerre. Én úgy tettem le a könyvet, hogy tudtam, valamit átformált bennem. Bár van vagy 15 éve, hogy olvastam, még mindig az egyik legjelentősebb könyvek között tartom számon, amelyeket volt szerencsém olvasni. Nem lehet pár mondatban összefoglalni, hogy mi és mit formált át bennem, mert valahogy az egész műnek nincs egy összefoglalható tanulsága, amit kiragadva az önmagában megállná a helyét. Az egész olyan, mint egy puzzle, aminek a darabkáit a kis filozófiai, politikai eszmefuttatások, a történelmi háttér megvilágítása, és a személyes történet fordulatai együtt tesznek ki, ebből alakul ki egy egységes kép.