Ez volna az alkotás szelének humoros története?

Már bélszele kél, vén fene kén... ahogyan nagy költőnk megírta Huszt várához sírt versében.

Igen ez a pottyantott teremtés szele. Akit a teremtés szele is megcsapott. Mert így született a Szellen, aztán kisajátítással Szellem.

Hull a kabát, hullamos, Hullittacsapágy a fák fölül, mert az atyagatya fölül, atyafia meg leül és az égig érő bab liánján mentek mentek és ettek ettek és akkor látták egymásban a szent Szellent, és lőn igekötő: Szelfent, Szellent, Szélből lettél Széllé leszel, és teremté a főnszél nemere hanem arra, amikor elválasztá a nagylapos tányért a lelógó cérnától a második napon délután 16 óra 42 perckor és 25 másodperckor, napra pontosan. És a kölcsönszél visszajár kölcsön hatásásból létrejött a kollektív szél, amikor a szem beszél, a tudat.

A tány érből, levé teny ér és visszadobá aztat kővel. Ebből lett a mennykő. 16 ór 25 perc 40-kor. És Ryan közlegényben akkor volt az első nagy törés, a tenyér után a tányér, e kétt Szellent átlényeg ülése. És cérnaszál hangon rázendített a bab-ilonkai szélcsendre, a babszél hangján kiáltva, hátulütőjét az égre meresztve szabad szelek szárnyán kiengedte lelkét, hogy a helyét a szeretet ölelje át.

És szél a szélben cuppantak tova...

Már-ki