Hanyasra értékeled az irományom?

Szófalva kicsiny falucska volt, édentől keletre, rég elfeledett határozószavak laktak itt, a határozatlanok elköltöztek.

Már, Még és Majd együtt éltek.

Még folyamatosan kész volt a változásra, örök optimista.

Már letűnt korú, kettős identitású porszívóügynök, sehonnai pesszimista.

Majd ismeretlen, mert sosem lehetett tudni mi fog történni Szófalván.

-Lemegyünk sétálni? - kérdezte Még.

-Én Már voltam. - válaszolt Majd.

-Én Majd fogok. - szólalt fel Már.

Ezzel az olvasót kissé összezavarva, a nagy káoszban senki sem találta pénztárcáját.

Tudni kell, hogy Szófalván minden ingyen volt, kivéve a szavak, mert minden csúnya szó után fizetni kellett.

A rossz gyerekek gyakran használták ezen szavakat, azután jók lettek.

Ebből is látszik, hogy nincs rossz gyerek, csak rossz szülő, akik leültetik a mobilinternet elé gyermekeiket és közben teszik bokros teendőiket.

Mielőtt elfeledkeznénk a 3amigóról, Mégről, Márról, holnapra.

Majdot kihagyták a buliból, mivel azt is szerveztek.

Meghívták a környék összes, vagyis majdnem összes igéjét, főnevét, melléknevét alaktani és mondattani sajátosságai alapján.

Az igekötőket kifelejtették a buliból, mivel folyton folyvást kötözködtek, üzleti angolra jártak és mindenbe belekotnyeleskedtek.

Már régi vágya volt, hogy összejöjjön egy igazi Szótaggal, smárolni akart vele, de a Szótagok csökevényesek voltak és megmaradtak maguknak.

Hamar kialakult a klikkesedés, gyakran elfogyott az italuk, s olyankor a téma is elapadt.

Másnap korán keltek és addig éltek, amíg féltek.