A Duna azért folyik, mert gömbölyű a Föld, és lefolyik a víz az Egyenlítő felé?

Igazad van, basszus...

Sakk-matt golyó-hívők!

Ha vesz az ember egy izzó nagyjából folyadék állagú testet (inkább olyan méz szerű cuccot képzelj el) és magára hagyja akkor az felveszi a gömb formát. Ez akár egy sima vízcseppre is igaz, az is csak azért nyúlik meg egy kicsit mert zuhan a föld felé, de a világűrben, súlytalanságban felveszi a gömb formát. Egyrészt a belső gravitáció másrészt a felületi feszültség miatt. Más forma nem tud kialakulni. Utána ha ezt az ember megforgatja a forgási erők miatt kialakul egy forgási elipszoid forma. Szintén azért mert más forma nem képes kialakulni. Ez igaz homogon és inhomogén anyagok esetén is. Ha a gömbünk jó nagy, és elég nehéz (pl. úgy föld méretű és tömegű) akkor szintén belátható, hogy amíg homogén az anyaga addig a gravitációsan ekvipotenciális pontok egy gömbfelületet adnak. Az miatt, hogy a föld nem teljesen homogén nem 100%-ban gömb alakú az elméleti ekvipotenciális felület. Amikor a víz eléri a felszínt és az ideális gömb alakú akkor ott megáll és vége a történetnek, mert egy gömb alakú ekvipotenciális felület felületi normálisa (ebbe az irányba akar haladni a test) beleütközik a felszínbe és onnan nincs tovább. A csepp elkezd "hízni" mert egyik irányból "tartja" a felszín a másik irányból a felületi feszültség és a csepp belső összetartó erejei (másodlagos kötések, gravitáció stb.) összehuzzák. Próbálj meg rendkívül tiszta nagyon sík és sima üvegfelületre néhány vízcseppet cseppenteni. Na ez történik a földön is (a sugár miatt gyakorlatilag egy vízcsepp méretű területen síknak tekinthető a felület). Nem fog sehova folyni ott fog maradni. Ugyanez van ha forgatjuk az egészet. Amint nem homogén anyagú a test az történik, hogy a gravitációs tér is inhomogén lesz, és a térerősség vektorok nem lesznek merőlegesek az elvi gömb felületre hanem attól eltérő lesz, és felbontható az erő egy felületi normális irányú és egy érintő irányú komponensre, és ez az érintőirányú komponens már képes lesz valamilyen írányba a rá hulló cseppet érintő irányba mozgatni (nyilván akkor ha az érintő irányú erő nagyobb mint a súrlódási /és egyéb fázishatáron lévő érintő irányú kohéziós erő/ erő). A föld sosem volt teljesen homogén, és sok-sok hatás miatt kialakultak a hegységek, a hegységek között a völgyek, mélyedések stb. Itt az következett be, hogy úgyan a gravitációs térerősség iránya a földközepe felé mutat de az adott pontban a föld felszíne nem érintő irányú, hanem az érintő irányával szöget zár be. Ekkor a felületi normális és a gravitációs térerősség iránya között lesz egy jelentős szögeltérés és ekkor az adott pontban kialakult tényleges erőrendszer úgy néz ki, hogy a földfelszín darabkája (pl. egy meredek hegyoldal) felületi normálisa (a felület csak rá merőleges erőt képes kifejteni) és a gravitációs térerősség vektor bezárt szöge miatt felbontható lesz a kialakult tényleges erőhatás egy felületi érintő irányú és egy térerősség irányú komponensre. Itt ugyanúgy mint az előző példánál ha az érintő irányú komponens nagyobb mint a surlódási erő akkor a vízcsepp elindul érintő irányba. Az előző kísérletben az üveglap közepén lévő cseppet figyelve kezd el óvatosan megdönteni az üveglapot, és lesz egy pillanat amikor a vízcsepp megindul lefelé. Na pont ez történik a folóyk esetén is. Ők a hegyekből lefelé folynak. Az, hogy Magyarországon a Duna nagyjából É-D irányú az egy véletlen, nézd meg pl. Ausztriában totálisan nem É-D irányuak a folyók.

Nagyon nagyon leegyszerűsítve, ábrák nélkül, középiskolai szinten összefoglalva. Nem egyetemi és akadémiai székfoglaló tehát ha csak ezért lepontozol akkor kérek részletes indokálst. köszönöm.