A csirkejózsika és a hét szörnye mesében mi lett a lopott almával?

:D :D

Eladták őket a Jókai piacon. :) :D [Asszem, van ilyen. :):) .]

Csak vicceltem. :) Kiszöktek a zsákból, és családot alapítottak Hávályon. Később közülük néhány tag incsiklandó narancsos babfőzelékként végezték . Ennél nagyobb ökörséget sajnos nem tudtam írni; de majd még gondolkodom . :) :D :)

Az almákot. :) :)

Kot. :)

Az al-mákot; és a fő-mákot. :):)

A legfőbb mákjuk az volt; amikor ingyen jutottak fel a csészeajlyjra. :):)

Így a Józsi, a Sándor, az Ödön, a Berci, és a Béla, és a Marika meg az Angi, ingyen elfuvarozták őket. HÁVÁLYRA, mint mondottam. :):)

Segítségül hívtam a digitális titkárnőmet:

Csirkejózsika és a hét szörnye: A lopott alma

Volt egyszer egy kis csirke, akit Csirkejózsikának hívtak. Ő nagyon szerette az almákat, és mindig álmodozott arról, hogy egyszer eljut a varázslatos almafához, ami a szörnyek erdejében nőtt. Azt beszélték, hogy ez az almafa olyan gyümölcsöt terem, ami teljesíti a kívánságokat, de senki sem merte megközelíteni, mert hét rettenetes szörny őrizte.

Egy napon Csirkejózsika úgy döntött, hogy megkockáztatja az utat, és elindult a szörnyek erdeje felé. Útközben találkozott egy nyúllal, aki megkérdezte, hogy hova megy.

Az almafához akarok menni, ami a szörnyek erdejében van - mondta Csirkejózsika.

De hát az nagyon veszélyes! - kiáltott a nyúl. - Hét szörny őrzi az almafát, és ha meglátnak, elkapnak és megesznek!

Nem félek tőlük - mondta Csirkejózsika bátran. - Én csak egy almát akarok szedni, ami teljesíti a kívánságomat.

És mi az a kívánságod? - kérdezte a nyúl.

Azt kívánom, hogy mindenki szeressen engem - mondta Csirkejózsika.

Hát ez nagyon szép kívánság - mondta a nyúl. - De én nem jövök veled. Sok szerencsét!

A nyúl elszaladt, Csirkejózsika pedig folytatta az útját. Hamarosan elérte a szörnyek erdejét, ami sötét és ijesztő volt. Csirkejózsika hallotta a szörnyek ordítását és morogását, de nem ijedt meg. Bátran ment tovább, amíg meg nem látta az almafát. Az almafa csodálatos volt: hatalmas és zöld levelei között piros almák ragyogtak.

Csirkejózsika odasietett az almafához, és kiválasztott egy szép nagy almát. De amint le akarta szedni, megszólalt az almafa:

Ki vagy te, és mit akarsz?

Én Csirkejózsika vagyok, és egy almát akarok szedni - mondta Csirkejózsika.

Nem szedhetsz almát tőlem! - mondta az almafa. - Ez az én gyümölcsöm, amit hét szörny őriz!

De én csak egyet akarok! - könyörgött Csirkejózsika. - Azt hallottam, hogy ez az alma teljesíti a kívánságomat.

És mi az a kívánságod? - kérdezte az almafa.

Azt kívánom, hogy mindenki szeressen engem - mondta Csirkejózsika.

Hát ez nagyon szép kívánság - mondta az almafa. - De nem adhatom neked az almám. Ha ezt teszem, akkor haragudni fognak rám a szörnyek!

Ekkor megjelentek a szörnyek: egy sárkány, egy medve, egy oroszlán, egy farkas, egy krokodil, egy gorilla és egy óriás. Mindenki nagy volt és erős és félelmetes. Csirkejózsika megijedt, és el akart futni, de a szörnyek körbevették.

Mi ez? Ki ez a kis csirke? - kérdezte a sárkány.

Ez Csirkejózsika, aki almát akart lopni tőlünk - mondta az almafa.

Almát akart lopni? Hogy merészeli? - dörmögte a medve.

Meg kell büntetnünk! - ordította az oroszlán.

Meg kell enni! - vicsorította a farkas.

Meg kell fojtani! - csattogtatta a krokodil.

Meg kell törni! - üvöltötte a gorilla.

Meg kell taposni! - zúgta az óriás.

A szörnyek rávetették magukat Csirkejózsikára, de mielőtt bántani tudták volna, megszólalt egy hang:

Álljatok meg!

A hang egy kis madáré volt, aki Csirkejózsika barátja volt. A madár elrepült Csirkejózsika mellé, és védelmezte őt.

Hagyjátok békén Csirkejózsikát! - mondta a madár. - Ő nem akart rosszat, csak egy almát akart szedni, ami teljesíti a kívánságát.

És mi az a kívánság? - kérdezte a sárkány.

Azt kívánja, hogy mindenki szeressen engem - mondta Csirkejózsika.

A szörnyek meglepődtek ezen a kívánságon. Nem értették, hogy miért akarja valaki, hogy mindenki szeresse őt. Ők soha nem érezték ezt az érzést. Ők csak haragot és félelmet ismertek. De ahogy nézték Csirkejózsikát és a madarat, valami megváltozott bennük. Egy furcsa melegség járta át a szívüket. Egy új érzés, amit nem tudtak megmagyarázni.

Talán… talán mi is szeretnénk Csirkejózsikát - mondta a medve.

Igen… igen, talán mi is - bólintottak a többiek.

A szörnyek elengedték Csirkejózsikát, és elnézést kértek tőle. Azt mondták, hogy nem akarják bántani őt, hanem barátok akarnak lenni vele. Csirkejózsika nagyon boldog volt, hogy megbékélt a szörnyekkel. Azt mondta, hogy ő is szereti őket, és örül, hogy megismerte őket.

Az almafa is megenyhült, és azt mondta, hogy ad egy almát Csirkejózsikának. Azt mondta, hogy ez az alma már nem teljesíti a kívánságát, mert az már teljesült. Csirkejózsika megszerezte azt, amit akart: mindenki szerette őt.

Csirkejózsika megköszönte az almát, és megkínálta vele a szörnyeket és a madarat. Mindenki beleharapott az almába, és nagyon finomnak találták. Aztán együtt játszottak és nevettek és beszélgettek. Csirkejózsika nagyon boldog volt, mert új barátokra lelt. És így éltek ők boldogan egészen addig…

…amíg el nem fogyott az alma.