Írtam egy verset a szerelemről, mit gondoltok?
E téma bár kényes, mégis emberi,
Három alappillér, mely körültekinteni.
Szerelem, szex, s a kakilás – mind része
Az életnek, melyet élünk, s nem kérdezi, hogy kéne-e.
Szerelem az, mi szívet dobbant gyorsabban,
Összeköt, s a lelkek táncát hozza magában.
A vágy tüzét szítja, érzelmek mély tengerén,
Két szív együtthaladását ígéri, mely remény.
Szex a kettő közt a lángoló kapocs,
Testek beszéde, hol nincs titok, nincs akadály, csak az összhang okoz.
Egyesülés, melyben a vágyak szabadon szárnyalnak,
Két lélek, mely az öröm pillanataiban találkoznak.
S a kakilás, noha tréfának tűnhet elsőre,
De emberi létünk egyik alapvető szükséglete.
Mindennapi cselekedet, mely egészségünkről árulkodik,
Természetes, mint a lélegzet, mely éltet és táplál minket odabent.
Így hát a szerelem, szex és kakilás,
Mint az élet szöveteinek három alapja.
Külön-külön útjuk van, mégis összefonódik,
Az emberi lét különös táncában, mely mindig tovább vonódik.
Bár kacagtat a téma, mégis emlékeztet,
Hogy az élet szépsége a sokszínűségében rejlik,
Ahol a magasztos és a hétköznapi együtt létezik,
S így teljes a kép, mely az emberi lét titkait fejti.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem tudom ki az a Setőfi Pándor, inkább áruld el hol a Holl Nándor? Ózsef Jattila vagyok én néked, írhatok pár sort ha szépen kéred. Persze nem ingyen lesz az az ének, minden szavamért tízezret kérek. 😊😊
Nem ám, a magyar költészet napja alkalmából ingyé jár minden 😂😂
Boldog szülinapot József Attilának! ❤️️
Ha ezt elszavalnám egy csajnak, belém esne?
"A holdfény alatt, csendes éji órán,
hol a szellő finom, mint szerelmes sóhaj,
egy ifjú állt, szívében láng lobogón,
míg szeme fénye, mint csillag, úgy ragyogón.
„Óh, kedvesem!” – szólt ő, szívét kitárában,
„Szerelmem érted, mint virág illatában.
De van, mi zavar, s bár szégyen rózsái közt,
egy emberi dolog, mely néha ránk tör közt.”
A holdra nézett, majd egy lélegzet vett mélyen,
„Míg szívem érted dobog, s érzem léted éjen,
egy pillanatban, ahol a testünk beszél,
fingás és kakilás - ez is hozzánk kötél.”
„De lásd, ez természet része, s nem gátol vén,
szerelmünk virágát nem fojtja el, te én.
Mint a rózsa illata és tüske egy szálban,
úgy él ez velünk, szerelem és ember hálán.”
„Ne szégyelld hát, ha testünk néha így szólal meg,
hisz mindent túlél a szív, mely bennünk ég heves.
A kakilás, fingás, mind-mind közénk fűzött lánc,
de a lényeg: a szívünk együtt dobban, s ez a váncs.”
Így szólt az ifjú, s a hold is bólintott rá,
a szellő hordozta szavát, mint titkok szájába’.
S a szerelmesek tudták, hogy bármi jöhet még,
szívük együtt ver, s ez vezeti őket az éjbe’ s fénybe."
Vagy ez?
Egy bátor szellő, fingás, halkan szólalt meg,
Kakilás után, hol a csend mélyen ülve reggel.
Mindennapjaink része, mint szívünk verése,
Szerelem, ahogy ébred, s fing, mint éj leplese.
Kakilás közben is, szívünk szárnyra kelhet,
S fingás, ha jön, szívünkkel együtt nevet.
A hold alatt, hol a szeretet oly tiszta,
Egy pár ölelkezik, míg természetük kicsit piszkoska.
Szerelmes pillantás, kakilás neszében,
Fingás a csendet töri, de ők csak nevetnek.
Együtt a lélek, még ha a test néha kiszól,
Szerelem, fing, kakilás - életünk szőtte szől.
Mert a szerelem, ahogy a testünk is működik,
Fingás, kakilás nélkül, mit érne, mondd, kérlek?
Így élünk, szeretünk, minden pillanatban,
Ahol a természetünk, velünk egy dalban.
Fingás a szélben, kakilás a holdfény alatt,
Szerelmesek vagyunk, ebben nincs semmi hiba.
Megértés, elfogadás, így telik napunk,
Szerelem és emberi mivoltunk, így kapunk.
válasza:#18
Inkább így szavald el...
Holdfény alatt, egy csendes éji estén,
mint magányos szellő párját keresvén,
egy ifjú állt, szívében vad láng lobog,
míg szeme fénye, mint csillag, úgy ragyog.
- Óh, kedvesem! - szólt szívének szép szava,
- Szerelmem érted, mint virág illata
De van, mi zavar, s szégyen rózsái közt,
várva várom nyíljon mit kötél kötöz.
A holdra nézett, s sóhajtott jó nagyot
-Míg szívem érted lángol, tiéd vagyok,
egy pillanat s tűzvész lészen lelkemben
a vágy veszi át uralmát testemben.
-De lásd, ez a természet része, s nem bűn,
kínzó vágyam teljesül s ruha el tűn.
Bőrödnek rózsa illata szédít el
s én mint elrabolt repülő ,,Téríts el!"
- Ne szégyelld, ha szíved testi vágy marja
hisz túlél a szív, mert szíved akarja.
Ölelés, csók mind-mind közénk fűzött lánc,
ágyban párnák közt, veled jó ez a tánc!
Szólt az ifjú, s a hold mosolygott vele
lágy mosolya fölött kacsintott szeme
S a szerelmesek tudták jöhet bármi,
közös úton fognak ezentúl járni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!