Írtam egy verset a szerelemről, mit gondoltok?

E téma bár kényes, mégis emberi,

Három alappillér, mely körültekinteni.

Szerelem, szex, s a kakilás – mind része

Az életnek, melyet élünk, s nem kérdezi, hogy kéne-e.

Szerelem az, mi szívet dobbant gyorsabban,

Összeköt, s a lelkek táncát hozza magában.

A vágy tüzét szítja, érzelmek mély tengerén,

Két szív együtthaladását ígéri, mely remény.

Szex a kettő közt a lángoló kapocs,

Testek beszéde, hol nincs titok, nincs akadály, csak az összhang okoz.

Egyesülés, melyben a vágyak szabadon szárnyalnak,

Két lélek, mely az öröm pillanataiban találkoznak.

S a kakilás, noha tréfának tűnhet elsőre,

De emberi létünk egyik alapvető szükséglete.

Mindennapi cselekedet, mely egészségünkről árulkodik,

Természetes, mint a lélegzet, mely éltet és táplál minket odabent.

Így hát a szerelem, szex és kakilás,

Mint az élet szöveteinek három alapja.

Külön-külön útjuk van, mégis összefonódik,

Az emberi lét különös táncában, mely mindig tovább vonódik.

Bár kacagtat a téma, mégis emlékeztet,

Hogy az élet szépsége a sokszínűségében rejlik,

Ahol a magasztos és a hétköznapi együtt létezik,

S így teljes a kép, mely az emberi lét titkait fejti.