Farsangon esküvőt adunk elő, írnátok vicces beszédet a vőfélynek?

Drága gyermekeim, kedves vendégek!

Az élet néha nagyon nehéz helyzet elé állítja az embert, és ha az élet erre önként nem lenne hajlandó, akkor az ember maga sokat tud neki segíteni.

Nyugi, ifjoncok, most még nem a házasságról van szó – bár egyesek szerint a házasság azoknak a problémáknak a megoldására létrehozott szövetség, amelyek a házasság nélkül nem is léteznének. Most még csak arról a helyzetről beszélek, amibe hoztam magam azzal, hogy alig két hónapja hosszabb pohárköszöntőt mondtam Kati lányom esküvőjén. Ott még mérlegelhettem, hogy beszélek, vagy sem, de most már nem.

Lehet, hogy hallgatni arany, de itt beszélni muszáj. Ez még rendben is lenne, de mit mondjak ?! Fiam, lányom, menyem, vejem azonosan kedves gyermekeim, de mégsem mondhatom ugyanazt, már csak azért sem, mert a hallgatóság fele megegyezik a két hónappal ezelőttivel, és a törzsközönségre legyen tekintettel az ember.

Mindezt csak azért bocsátom előre, hogy érezzétek, mekkora teher alatt nyög egy örömapa, ha meggondolatlanul dumál.

A menyasszony édesapjával megegyeztünk abban, hogy az Ő nevében is beszélek – kettőnk közül mégiscsak én vagyok kevésbé Szende – ezért az örömszülők szóvivőjeként – Figyelitek? A két hónappal ezelőtti helyettes családi szóvivőből minden örömszülők szóvivőjévé avanzsáltam! – szóval az örömszülők szóvivőjeként köszöntök minden kedves vendéget, és köszönöm, hogy megtiszteltétek a fiatalokat, és bennünket szülőket azzal, hogy eljöttetek.

Orwell óta tudjuk, hogy az egyenlők között vannak egyenlőbbek, ezért egyenlően kedves és fontos vendégek között is vannak egyenlőbbet, akikről szólnom kell.

Az egyik egy állat, és azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert állatok ritkán hivatalosak esküvőre. Ez egy különleges fajta, nehéz rendszerbe illeszteni. Egyedenként normális főemlősök – már amennyiben az informatikusokat lehet Istenen kívül mással is összemérni – de csordába verődve új egyedet alkotnak. Olyan páros ujjú patás válik belőlük, amelyik az egyesülési törvény, sőt kupanap környékén a Btk. hatálya alá tartozik. Nem szárazságtűrő, de nem is vízigényes. Ez utóbbi két állítás között feszülő ellentmondást jelentősebb mennyiségű alkohol elfogyasztásával szokták feloldani. Köszöntjük a Tehénke Alapítványt!

Az másik egyenlőbben kedves vendég egy 92 éves informatikus. Ki-be kapcsolgat, ütöget, és mint karbantartó eszköz, egyszer már a kisbalta is szóba került, ezért inkább hardveresnek mondanám. Általában két-három beosztott informatikussal dolgozik.

Rendszeres számítógép használó, szövegszerkeszt, játszik, internetezik. Igaz, egyenlőre csak betárcsázós internetet használ, de ne kérdezzétek meg, mit eszik, ugyanazt mint mi, tényleg. Azt, hogy végigtáncolja az estét, már nem ígérte meg, de a botostánchoz szükséges kellékeket magával hozta.

Mert szerencsére megtehetjük, szívből köszöntjük Nagyapát!

És most következzenek a köszöntésben a fiatalok. Hosszú ideje együtt jártok, néhány éve együtt éltek, szeretitek egymást, ez jó alap lehet egy jó házasságra. Tanult ügyvéd vejem ezt úgy mondaná: Kitervelt módon, előre megfontolt szándékkal létek frigyre, ez pedig a cselekmény minősített esete, ezért enyhítő körülményként szóba sem jöhet a hirtelen felindulás.

Az esküvői készülődés érzelmi hullámverései kevéssé értek el bennünket, mint két hónappal ezelőtt. Mondhatnám, idegesítően nyugodtan zajlottak a dolgok, már inkább csak rutinból szedtük a nyugtatókat. Igaz, egyes örömanyák szerint az örömapák csak korlátozottan használhatók esküvői segéderőnek. Engem pl. látatlanban alkalmatlannak mindősítettek a bólés tálak megvásárlására, és a virágos is furcsán nézett rám, amikor a virágok elszállításakor a “dobócsokrot” ki akartam próbálni, hogy működik-e.

Hogy izgalommentesebbnek éreztük a készülődést, abban nyilván közrejátszott az a tény, hogy nem velünk egy fedél alatt lakva készülődtetek.

Évekkel ezelőtt Laci úgy ment el hazulról, hogy jött, ment, hol itt volt, holt ott, és egyszer csak nem volt otthon. Napokkal később döbbentünk rá, hogy ez most már mindig így lesz. Bármilyen fokozatos a szeretteink távozása, az a rossz benne, hogy mindig van egy utolsó nap, amitől kezdve visszavonhatatlanul másként lesz minden, mint előtte volt, és ez a nap jobbára csak utólag azonosítható.

Ez a néhány mondat kicsit érzelmesre sikeredett, és állítólag lányom esküvőjén is el-el csuklott a hangom, ezért minden gyermekem, köztük menyem, vejem számára szeretném világosság tenni: bármit érzünk is mi szülők egy adott pillanatban, természetesnek tekintjük, hogy a saját utatokat járjátok, a saját életeteket élitek. Felnőttetek, minden tekintetben felkészültetek az önálló életre, és csak rácsodálkozunk időnként, mi minden muníciók gyűjtöttetek, és jön elő különböző helyzetekben olyan tudás, érzés, érték, amire az ember nem is gondolna.

Nem azért osztjuk meg veletek az érzéseinket, hogy visszatartsunk benneteket, hanem azért, hogy majd a ti gyermekeiteknek önállósodásakor ez is jusson eszetekbe.

Tiszta szívből örülünk a ti örömötöknek. A vendégektől azt kérem, örüljenek velünk, és azt tanácsolom, legyenek lazák és érezzék jól magukat.

Most, hogy mindezt sikerül nagyobb csuklások nélkül végigmondanom, azonnal innom kell! Emelem poharam a fiatalokra, éljen az ifjú pár!