Segítség, mit tegyek, elraboltam egy földönkívülit?!

Éppen gyalogoltam haza, a Nap már régen a Föld másik oldalát stírölte. A csillagok fényesen ragyogtak az égen, tisztán látszott a Tejútrendszer maga is, egyszerűen káprázatos volt a horizontra a kilátás...

Na jó, talán az a sok vodka, amit legurítottam a kocsmában, kicsit megszépítette az emlékeimet, de akkor is. A szél végigsüvített a kihalt főutcán, s érezni lehetett a levegőben, hogy lóg az eső illata. A kivilágított főutcán próbáltam tartani az egyenes irányt, miközben összetört sörösüvegeket kerülgettem, melyek szilánkjain szemet kápráztatóan csillogott a lámpákból áradó, gyér fény. Magamban szitkozódtam, milyen messze lakom a kedvenc kocsmámtól, a Hörpintőtől, és el is határoztam magam, hogy a kocsma mellé költözöm.

Csuklások közepette, s vodkás flaskám nyakát szorítva, balsorsomon mélázva gyalogoltam hazafelé, szinte zökkenőmentesen (olykor egy-egy rakoncátlan villanypózna az utamat állta, de rájuk sem hederítettem, mentem tovább utamon). Már éppen a sarkon fordultam volna be, mikor észveszejtő csattogás ütötte meg a fülem. A riadalomtól megkövülten álltam a sarkon, mint jóravaló nővérem egykoron, s vártam.

Ami ezután történt, arra sosem számítottam: egy hatalmas bádogdoboz állt előttem, épp oly' leharcoltan, mint a magyarok április 8. után. Ijedtemre rengeteg Schmidt Máriára hasonlító lény szállingózott ki a járműből, és kancsal tekintetükkel engem vizslattak. A szívem már épp készült leállni, mikor az egyik hasonmás rám ugrott. Testemet elöntötte az adrenalin, s fejbe kólintottam a csúf szörnyeteget a vodkás flaskámmal, melytől menten bocsánatot is kértem (az üvegtől, nem a szörnytől!). Ezután csetepaté következett, bár hihetetlen kancsalságuk együttes ereje teljesen letaglózott, minden erőmet elvesztettem. Elkezdtek csacsogni mindenféle sületlenségről, én azonban oda sem bagóztam rájuk, s minduntalan meghúztam hűséges flaskámat. Mikor az utolsó csepp éltető nedű is a számhoz ért, támadt egy remek ötletem: elrabolom az egyiket, és elviszem a NASA központjába! Híres, ünnepelt sztár leszek, dőlni fog a lé, és ami a legfontosabb: MINDIG LESZ VODKÁM!

Így feltápászkodtam a sarokról (mivel időközben leültem), és támadásba lendültem. Beszéltem a választási csalásról, a kivándorlásról, a felcsúti törpegyászról és véleményt nyilvánítottam az Edda együttes gyermeknemzési lobbijáról is, ami sajnálatos módon kudarcot vallott.

Szavaim hatására őrült menekülésbe kezdtek, azonban én voltam olyan gyors, hogy elkapjam az egyik Schmidt Mária-hasonmás grabancát. Üdvözlégy, gazdagság, üdvözlégy, vodka!

A többi lény a fejét fogva, hatalmas visítozás közben indította be a járművet, melynek hangja egy hörghurutos Ladáéval volt összehasonlítható. Még utánuk kiabáltam, hogy "Fussatok, bitangok!", aztán szépen hazavonszoltam magam, és a földönkívülit.

Otthon gyorsan papírzacskót húztam a fejére, hogy addig se kelljen bámulnom a randa fejét, majd bontottam egy üveg vodkát, és lefeküdtem aludni.

Mindez tegnap történt, s a tanácsotokat szeretném kérni: mégis hogyan jussak be az USA területére? Hogyan kell földönkívülit csempészni a határon? S a legfontosabb kérdés: hogy cseréljem a papírzacskót a fején, hogy ne ájuljak el?

U.I.: Egyébként legális elrabolni egy földönkívülit? Tudtommal egy jogszabály sincs, ami tiltaná, de azért van bennem egy kis félsz emiatt...