Ti hogyan búcsúznátok el méltó módon az elhunyt kedvenc mobiltelefonotoktól?

Megfogod, elballagsz vele a legközelebbi hulladékudvarba, megkérdezed melyik konténer az elektronikai hulladékoké.

Odamész, bal kézzel kinyitod a konténert, jobb kézzel a telefont a konténer fölé viszed, majd elengeded. Becsukod a konténert. Távozol.

Mégis, mire számítottál?

Ha ezt komolyan gondoltad...

Te nagyon durván beteg vagy...

Jobb is hogy nem ismerlek...

Szerintem is add meg a módját hűséges társad elbúcsúztatásának.

Halk zenét javaslok, a terem közepére kitéve egy egyszerű, de nemes anyagokból készült emelvényre a teteme, a gyászoló vendégek sorban körbejárhatják és kifejezhetik számodra a részvétüket.

Te egy kissé mellette és hátrébb fogadod a részvétnyilvánításokat, melletted áll támaszként az általad legjobban szeretett barát, vagy családtag, aki száraz zsebkendővel is ellát, ha szükséges, hiszen az ember ilyenkor feltétlenül elérzékenyül, ha eszedbe jutnak a régi szép idők, amikor együtt éltétek át a viharos hétköznapokat, társad volt ő örömben, bánatban, szerencsében és megpróbáltatásokban.

Kicsi kis kedvenced elvesztése rettenetes lehet, őszinte részvétem, nem is tudom, hogy bírod így tartani magad, én írni sem tudnék, csak rázna a zokogás és lehet, hogy még az élet is elvesztené az értelmét arra a kis időre, amíg meg nem szakadna a szívem.

Jaj, jaj, jaj!

Micsoda tragédia!

Borzalmas!

El ne feledkezz a FB profilképed egy hetes befeketítéséről.

Úgy látom, manapság ez az egy élvez prioritást.

Meg persze kell búcsúversike.

Elhagytál.

E sok év után érthető.

Elmentél, mint pincében a térerő.

Emléked örökké fájó seb,

Bár ma a legvackabb teló is sebesebb.

Elmentél tőlem, drága kamarád,

Hiányolom csonthomály kacat kamerád.

Szavam szavamba ölthetem,

Fáj, hogy utódod naponta tölthetem.

Ha azt várnám tőle, mint tőled,

Ráb..sznék,

hisz az új okostelókban

Nincsen Snake.