Vajon tényleg igaz: Okos enged, szamár szenved?

Az egész életem arról szól, hogy mindig engedtem mindenkinek. Gyerek koromban engedtem, hogy a fűtetlen szobába legyek, mert csak ott jutott hely. Fiatalon, hogy menjek külföldre, mert nincs pénz itthon. Pincérnek mentem, ahol szintén a szakma része, hogy állandóan a vendégnek kell igazat adni! A volt nejemnek átengedtem a lakást a gyerekek miatt. Engedtem, hogy ellenem nevelje őket. Örökléskor engedtem a tesóimnak, hogy a végrendelet ellenére igazságosan osszuk el, amink van és még sok minden más. Akiknek engedtem nem becsülik a dolgot nagyra, hanem lenéznek. A lényeg az, hogy mindig engedtem és ami engem illet mindig "B" terveket kellett gyártanom, hogy 1-ről a 2-re jussak. Tehát sokszor elgondolkodom, hogy megállja-e a helyét a fenti mondás?