Remeg a gyomrom, ha a sulikezdésre gondolok. Ötletek?

Az a helyzet, hogy az osztályom tele van magukat nagy altereknek képzelő emberekkel, plázacicákkal, hungaristákkal és én nem szeretem ezt az osztályt. Én olyan vagyok, aki nem pofázik minden hülyeséget órán, csak hogy röhögjenek rajta, nem kiabálok mindent szünetekben, csendben vagyok és csak azzal dumálok, akivel akarok. Egyszóval unalmas vagyok és zárkózott. Nem követek semmilyen stílusirányzatot, csinosan öltözködöm, verseket írok már gyerekkorom óta (nem ilyen értelmetlen izéket), de amiben a legjobb vagyok, az a fotózás. Imádok fotózni már gyerekkorom óta és imádok montázsokat készíteni. A többiek folyton teszik az agyukat, hogy milyen nagy művészek, én meg csendben alkotok. Olyan kívülállónak érzem magam a 30 ember között, nagyon rossz. 10.-ben teljesen elzárkóztam az emberektől, alig maradt valaki, akivel jóban vagyok. Ráadásul a fiúk elkezdtek piszkálni mindennel, mert nem olyan vagyok, mint a többiek. Nem is vagyok ronda, meg szerencsétlen, mégis olyan, mintha lenéznének. Mindenki olyan fura velem, a lányok pl. mindig végigmérnek, meg mikor bemegyek, az az első, hogy nézik, mi van rajtam, hogy nézek ki. Ők nagy partyarcok, én meg nem. Ők koncerteken drogoznak, sárga földig isszák magukat, én meg nem. Most nem mondom, hogy szent vagyok, de én egyszerűen nem ilyen vagyok és ezért nem fogadnak be. Nem vagyok benne minden "mókában". Már előre félek, hogy mi lesz 11.-ben, tuti még jobban magamba fordulok, pedig úgy szeretném, ha kedvelnének. Lehet, hogy nem tudtok mit írni, de én jobban érzem magam, hogy kiírtam ezt magamból. Hogy kéne viselkednem, hogy elviseljem a következő évet? 10.-ben elhatároztam, hogy kissé távolságtartó és magabiztos leszek, de az se vált be, én vagyok mindig a lány, aki kivonja magát mindenből. Ahj, mit tegyek?

16/L