Kéretlenül kinyílvánítjátok a véleményeteket vagy csak akkor ha kérdezik?

Mint sok végletes válaszokat tartalmazó kérdés esetén itt is a válasz az, hogy egyik sem, illetve a válasz az, hogy attól függ…

Egyrészt érdemes megkülönböztetni a szubjektív véleményt, a – fogalmazzunk úgy – viszonylagos véleményt, illetve az objektív, érvekkel alátámasztható elemzést.

Hogy finom-e a brokkoli az szubjektív. Én nem szeretem. Más meg imádja. Hogy én elmondom-e, hogy szeretem a brokkolit, az a brokkoli ízéről igazából nem sok mindent mond el. Persze ha az a kérdés, hogy mit főzzünk holnap, akkor a szubjektív véleményem mindjárt releváns lesz.

Aztán a dolgok megítélése nem mindig akkor jó, ha az objektív vélemény. Ha valaki két hónapja kezdett el gitározni tanulni, akkor a jelenlegi tudása, teljesítménye ez alapján ítélendő meg. Az, ami három év tanulás után siralmas eredmény, az – és pontosan ugyanaz – a teljesítmény két hónapnyi tanulás után lehet kimagasló, tehetségről árulkodó teljesítmény.

Meg persze vannak objektív elemzései a dolgoknak. Ami egyébiránt lehet szöges ellentéte a szubjektív véleménynek. Anno a Dűne 1984-es (David Lynch féle) változatáról olvastam egy rövid véleményt: „Adaptációnak gyenge, a látványvilága már-már zavarba ejtően pocsék, a színészi játék kritikán aluli. Személy szerint imádom.”

Tehát nem mindegy, hogy milyen jellegű vélemény megosztásáról van szó…

~ ~ ~

Másrészt az igazság kimondásánál vannak magasabb rendű erkölcsi megfontolások. Ha valakit a véleményem – akár kérte, akár nem – hozzásegít ahhoz, hogy valamit jobban csináljon, jobban érezze magát, vagy úgy általában jó hatású, akkor szívesen megosztom. Ha a véleményem inkább árt az adott szituációban, akkor meg megtartom magamnak. Akkor is, ha amúgy kikérték a véleményemet.

Aztán a vélemény megfogalmazása sem mindegy. Ha jó véleményed van, akkor annak a túl jó megfogalmazása elbizakodottá tudja tenni a másikat, és gátolni tudja a fejlődést. Ha túl objektív véleményt adsz, az a pozitív tartalma esetén kedvét szegheti valakinek. Ugyanígy a kritika is lehet sértő, így nem is talál befogadásra, de ugyanazt a kritikát meg lehet fogalmazni úgy is, hogy lelkesítő legyen arra nézve, hogy jobban csináljon valamit valaki.

Hogy azért az alapkérdést is megválaszoljam, az előző válaszom szempontjait sokkal inkább megfontolom, az, hogy az illető történetesen kikéri-e a véleményemet vagy sem, az sokkal kisebb súllyal esik latba. Nyilván ha kérik az ember véleményét, akkor már lehet feltételezni, hogy az illető meg is fogja annak a tartalmát fontolni, így erősebb vélemény is megfogalmazható ahhoz képest, mint mikor nem kérte a véleményemet.

Még egy gondolat: Az sem mindegy, hogy miről alkotok véleményt. Ha valakinek a magánügyéről, akkor az erről kialakított véleményem is inkább marad az én magánügyem. Ha valami olyasmiről van szó, ami sokakra lehet hatással – akár rám, akár másokra –, akkor a kéretlen véleménynek is sokkal inkább helye van.