Undorodom az emberektől, a skála akármely részén is helyezkednek el. Hogyan viseljem el mégis őket?
Utálom mindegyik embertípust, egyszerűen hányingerem van tőlük, szinte mindegyikükben van valami felsőbbrendűség, valami megmagyarázhatatlanul undorító önbizalom, ami már szinte nem egészséges módon hatalmat akar adni az emberi fajnak, saját magának, mely a létet meg akarja magyarázni valami hülyeséggel.
A többség amúgy is kretén, valami megmagyarázhatatlan dologban hisz, mely hatására azt gondolja, körülötte forog minden (ma volt a szülinapom, ma minden fasza volt, vagy: péntek 13-a van, ma minden olyan szarul ment, vagy pedig ma halt meg xy, az eső is esett, stb, stb.)
Okádok az emberi fajtól, szinte minden mozzanatuk irritál.
Annyiszor feltártam magamban a választ a viselkedésükre, és arra hogy olyan sokat képzelnek, azaz várnak el az emberi fajtól, hogy az már nevetséges. Például, hogy 2023 van, és tényleg elhiszik, hogy ez valami orbitális előrelépés. Akarom mondani, beleszülettünk egy olyan korba, amihez 0%ban járultunk hozzá, azt verjük magunkat hogy mekkora arcok vagyunk, meg hogy milyen szerencsések. Holott ki tudja, hogy ebben a pillanatban hányan vannak ugyanebben a korban, (rengeteg bolygó létezhet) illetve hogy hányadszorra éri el egy adott faj ugyanezt a fejlettséget, tudást. Lehet már 5000000 évvel ezelőtt is ugyanitt tartottunk (ki mondja meg?)
Annyian részese akarnak lenni ennek a haszontalan létnek, hogy nevetségessé teszik önmagukat.
Nem arról van szó, hogy boldogtalannak kell lenni, vagy hogy szarul kell érezni magunkat, csupán nem kéne folyton különlegesnek érezni magunkat, egy hasztalan illúzió kedvéért, mely amúgy is romba dönti az elképzelésünket. Valamiért mindenki rohadtul imád önmaga lenni egy álarc mögött, és közben ugyanezzel a mentalitással utálni önmagát és meg nem érteni a világot.
Undorodom tőlük. Probléma csupán annyi, hogy a rokonaimat is utálom emiatt, pedig nem akarom, de nehezen teszek kivételt.
Nincs kedvem élni.
válasza:
válasza: válasza:Pedig a 4-esnek igaza van. Talán mélyebben bele kellene nézned magadba, és rájössz, hogy te se vagy kivétel, neked is vannak hibáid, rossz tetteid a múltban. Te is ember vagy. Téged is ugyanúgy lehetne utálni, ha csak a rossz oldalad néznék az emberek. Pedig biztos, hogy ott van a jó is.
Akikről most beszélsz, azok a nagyképű egoisták. Azért remélem nem gondoltad komolyan, hogy mindenki ilyen.
" szinte mindegyikükben van valami felsőbbrendűség, valami megmagyarázhatatlanul undorító önbizalom,"
Találkoztál már igazi önbizalom hiányos emberrel? Aki nem önsajnáltatásból mondogatja, hogy utálja maghát, hanem tényleg így is érez? Én pl. a tükörbe nem nézek ha nem muszáj, mert annyira nem vagyok megelégedve magammal, és nem csak külsőleg. Én mitől lennék már akkor undorítóan magabiztos, amikor az alapvető tisztelet sincs meg magam iránt?
Sokan így vannak vele, mint én.
Az, hogy meg a rokonaidat is utálod, gondolom, az a hibájuk, hogy emberek, ez már azért óriási túlzás. A gyereked se fogod szeretni? Jó, ok, nyilván nem vállalsz akkor, a szüleiddel hogy állsz? Úgy nem várhatod el, hogy elfogadjanak téged, ha így állsz alapból mindenkihez.
Nem rosszindulatból írom, mert én is sokat csalódtam, más is is sokat csalódott, de tényleg pszichológushoz kellene menned ezzel, mert így saját magadnak ártasz. A főnököd, munkatársaid/osztálytársaid/ ismerőseid stb. nem fogja őket érdekelni, hogy mit gondolsz, úgyhogy csak magad mérgezed ezzel.
válasza:Most nem azért írom, hogy kioktassalak, de hátha vigasztal a tudat, hogy azt is kell nézni, hogy egy ember kihez képest rossz ember. A nagyképű, kétszínű embereket én is utálom. Bár csak azokat a beképzelt embereket utálom, akik emellett lekezelőek a többiekhez. Meg az empátiahiányosakat se szívlelem. De ilyenkor azt is nézem, hogy milyen arányban rossz emberek. Olyanok is vannak a világon most, akik téged simán megerőszakolnának ha fiú vagy, ha lány, majd elásnának a kertben. Nem lenne lelkiismeret-furdalásuk, mert ők gondolnák úgy, hogy nekik ezt kellett tenniük, megérdemelted, vagy az a legjobb, mikor azt mondják a bíróságon, hogy nem tudják miért tették. Aztán vannak olyanok is, akik kisbabákat csapnak a falhoz, vagy akik minden ok nélkül odamennek hozzád, és beléd vágják a kést, mondván, csak kíváncsiak voltak, milyen lehet embert ölni. Tényleg volt erre példa. Tavaly nyáron volt a hírekben, hogy egy 27 éves férfit szúrt nyakon egy 18 éves, csak úgy.
Na, most hozzájuk képest mi az a kis nagyképű, kétszínű ember? ha valaki szereti magát, szeret dicsekedni, akkor tegye. Sok ember, azért erre a szintre nem tudna lemenni, akármilyen tenyérbemászó alak.
De az a gyűlölet, amiről beszélsz, szerintem azért eléggé aránytalan, azokhoz a hibákhoz képest, amiről írtál.
Amikor nagyon utálom az embereket, csak racionalizálom magamban a helyzetet, és egyből visszaveszek az utálatból.
Nincsenek ismerőseim, a családomon és a páromon kívül nem ismerek senkit.
Mikor iskolába jártam, az volt a legrosszabb időszak, mert a 29 osztálytárs közül 22 szekált, a maradék 7 emberke volt a legnormálisabb, mert legalább átnézett rajtam.
Annyi kapcsolatom van a külvilággal, hogy néha beszólnak az utcán vagy ha jön a postás/futár, köszönünk egymásnak, ők legalább normálisak, de a többség nagyon megvető, az utcán is nagyon ellenségesek velem, főleg a fiatal tizen, huszonévesek a legkegyetlenebbek. Az emberek 98%-a rettenetesen aljas, és ezt úgy mondom, hogy kb 17 éves koromig mindenkinek adtam egy esélyt, mindenkivel próbáltam kedves lenni, de egyszer sem érte meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!