Nagyon nehéz életem volt,és van,nem tudom hogy kezdjem el az életem ilyen körülmények között?22/L bővebben lent.

22 éves vagyok,kiskoromban sokat költöztünk,szüleim elváltak 2 éves koromban,édesapám nem sokat volt az életemben.Van két idősebb testvérem,akik mindig veszekedtek,nagyon rossz körülmények között nőttünk fel alig volt pénzünk,édesanyám tartott el mindhármunkat.

Aztán jött az életebe egy férfi,aki eleinte rendes volt,sokat segített ,elkoltoztunk másik városba.

Egész jó volt egy ideig minden,aztán kiderült,hogy alkoholista mostoha apám.Ekkor voltam 12 éves így abból az időből nincs meg sokminden ,csak a veszekedések,ajtó csapkodások.

Abban az időben batyamat nagyon nehezen érintette ,aki akkor 23-24koruli volt nem dolgozott,egész nap otthon ült.

Nem igazán emlekszek hogy mi volt már csak arra,hogy sokat bántott lelkileg,meg volt hogy meg is ütött.

Egyszer öngyilkos is akart lenni,gyógyszerekkel.

Aztán egy újabb költözés másik városba,ha voltak is barátaim mind ott hagytam őket.

Eljottunk,közben kiderült bátyám skrizofreniaval.diagnosztizaltak.

Voltak nehéz idoim,ezen kívül anorexiás voltam,halálosan le fogytam,utána az étkezési és testkepzavar uralta az életem.

Lettek ugyan egy idő után barátaim,de őket már más miatt vesztettem el.Hátba szúrtak,egy nagyon komoly dologgal.

Nem bírtam itthon lenni,suliba is rossz volt,újra elkoltoztunk.Vissza oda,ahol előtte voltunk.Zaklatni kezdtek a barátaim,követtek,de végül semmi nem lett belőle.

Panikbeteg lettem,és depressziós..

Új suli 3x váltottam az új városban is,aztán maradtam.

Nagyon rossz volt itthon én csináltam mindent bátyám és mostoha apám nem takaritott én takarítottam,főztem,ők közben lelkileg nagyon lehúztak.De csak anyának segítettem mert nehéz volt neki.

Aztán lett egy barátom,2 évig voltunk együtt de végül szakított mert a szülei nem szerettek amiért nem tudtam úgy közeledni hozzájuk a szorongásom miatt.Szoval megint melyben,érettségiztem is nagyon nehéz volt.Motivaciom nem sok.De inkább dolgoztam,érettségi után hogy besegitsek itthon.Kozbrn bátyámnak édesanyám kivett egy albérletet,mert egyik nap bekattantam,mert már nem bírtam vele.Borzaszto.Semmit nem csinál most.Otthon fekszik,anya dolgozik több helyen hogy eltartsa és az albérletet fizesse.

Közben mostoha apám iszik.

Én pedig dolgozok,tanulok,közben teljesen ki vagyok hogy soha nem lesz saját életem,mert édesanyámat sajnálom nagyon sok terhet cipel,bátyám már 34 éves,de semerre sem halad,azóta sem.Anya meg a szívem viseli és mindig azzal jön,hogy a fia,oda megy mindennap takarít,pénzt ad neki.

Múltkor édesanyám kórházba került.220as vérnyomása volt.

Azóta ingadozik,nagyon stresszes rosszul van,és egyszerűen nem bírom itt hagyni.

Nem tudom hogy kezdhetnek így saját életét,annyira zűrös.Felek hogy egyedül marad.

Nővérem külföldön van,bátyám az nem képes vele beszélgetni,bunkó édesanyámmal,agresszív.Vam hogy amit visz ételt ki dobja.

Beteg,értem,de anyám ebbe fog belepusztulni,és vele én is.

Mi a megoldás?