Az ilyen fajta belső izgalmat hogyan lehet legyőzni?

Sokat képzelsz bele dolgokba.

Pl csajoknál is már előre gondolkodsz és nem a jelennek élsz.

Attól, hogy leszólítasz egy számodra tetsző nőt, az nem egyenlő azzal, hogy már a párod vagy egyéb huncut dolgok mennek fejedben.

Fel kell fognod: a leszólítás csak nyitás az ISMERKEDÉS felé.

Sose tudhatod, hogy lenne-e értelme megfejelni a "randizz velem" gombot.

Lehet megismered neked nem jön be, az is lehet neki nem jössz be, az is lehet bejöttök egymásnak, de az elválik.

Ne siettess semmit, csak ismerkedj, mint bárkivel.

Pl lemész boltba, biztos meg-meg szólaltok pár szóra. Na olyan ismerkedési startnak kell tekinteni minden kezdetet.

Olyan lazasággal kezelni, mint amikor valaki megkérdezi mennyi az idő. Stb.

Az egy dolog, hogy külsőre felszínesen tetszik valaki, de ha akarsz valakit, meg kell ismerned. Első sorban, mint embertársadat. Milyen személy is ő.

Ne azt lásd benne, hogy p|na van a lába között.

Ezt javaslom minden srácnak is.

Páromban egykor részben ez tetszett meg, sose érdekelte ismerkedéskor milyen nemű az ember.

Jól is esett nekem is, hogy végre egy nyitott, kellemes társaságot nyújtott, ahol az agya nem a csöcsök és seggen ragadt le, egyszerűen emberként kezelt. Aztán beszélgetés alatt felkeltettük egymás érdeklődését. Találkozgattunk, voltak napok, amikor órákat beszélgettünk, idővel pedig nem tudtuk elengedni egymást.

A normális nők nyitottabbak a nem nyálcsurgatókra, akiken látszik is hol jár az esze.

"számomra csinos" - ezt a két szavadat is mentsd el.

Mindenkinek más a szép. Lehet neked az és nem mersz lépni ez miatt, míg pl valakinek átlagosnak számít a kiszemelted, de mivel szóba erednek van rá esély, hogy megtetszenek egymásnak, mint személyiség, úgy hogy nem is így tervezték.

Stb. Sok eset, opció van.

Tedd félre a túlgondolást és ismerkedj. Aztán lesz, ami lesz.

Az is megesik, hogy foglalt.

Nálam is próbálkoznak mai napig, majd megjelenik párom vagy nyakláncom előveszem mutatva a gyűrűt finom utalásként. Aki erölködik azt elutasítom rendesen.

Amikor szingli voltam, finoman félre hívtam az illetőt és lezártam, ha nem tetszett.

No és engem is utasítottak vissza.

Ezektől nem kell tartani, csak ismerkedési formák, nem a világ vége.

Alapon pedig kellenek a tapasztalatok. Kommunikációtól a másik fél megismeréséig.

Idővel könnyebb lesz és kineveted régi énedet "ettől féltél?"

Megjegyzem: az introvertáltság nem lehet kifogás. Jómagam is az vagyok, nem kicsit. Mégis megy.

A másik fél leszólítása pedig legtöbb esetben 1 V 1 vagy kisebb klikk pl én 2 barátommal voltam, amikor párom nyitott az ismerkedés felé.

Szóval, hajrá! Menni fog.

Ui.: volt pár melóhely, ahol azért nem szerettek páran, mert simán beszélgettem felettesekkel, főnökökkel, tulajokkal.

Nekem mindegy milyen beosztású az ember, ugyanúgy csak egy ember a sok közül.