Amikor rádöbbensz életed közepén, hogy nem vitted semmire, nincs semmid, se státusz, se semmi?

Ilyenkor mindig az kell legyen, hogy amit eddig csináltál, azt boldogan tetted-e. Mármint, summázni kell, hogy véleményed szerint akkor most boldog, játékos gyerekkorod volt 30 éves korodig, vagy pedig feleslegesen güriztél a gyárban, és most szegényebb vagy, mint előtte.

Aztán jön a második forduló, hogy summázod hogy mik azok a legfontosabb dolgok, amiket szeretnél megvalósítani. Párkapcsolat, gyerekek, ilyesmikre gondolok.

Ezek után meg fogsz ijedni, hogy akkor most változtatni kell. El kell kezdeni dolgozni, ismerkedni, stb. Ez ijesztő!

Nem késő, visszavan a másik fele még.

Édesanyámék pl 50+osan döbbentek rá dolgokra, amikre anno én már tizen-, huszonévesen rájöttem.

Aztán belefogtak vállalkozásba és építgetik, bővülnek.

Főleg, hogy átgondolták: nekik kb nyugdíjuk se lesz.

Anno kb 20 évesen mondtam nekik, hogy az én generációmnak nem lesz és valószínű már nekik se igen, de valahogy egyik fülükön be másikon ki.

Évek után lassan kinyílóban a szemük. Koppantak pár helyzetben is és a tapasztalat pofonja ébreszgette fel őket apránként.

Van még időd, csak ne hagyd, hogy haszontalanul teljen el.

Dédim pl 90+osan tanult meg angolul. Volt, hogy átadtam a telómat az itteni kis közösségemnek és jókat beszélgettek a kíváncsi dédimmel. Isten nyugasztalja.

Szeretem a nyitott embereket, mindegy, hogy intro-, extro- vagy ambivertáltak.

Legyél te is nyitott és vevő az újdonságokra, mert elképesztő a világ.

Manapság karrier váltás nem újdonság vagy elítélendő. Sőt ellenkezőleg.

A legtöbbet pedig be lehet indítani 1-3év alatt simán.

Csak bátorítani tudlak, főleg ha nem érzed komfortosan magad a jelenlegiben.