Miért nem fogadnak el?

Soha nem voltam az a központi ember ,bár érzem magamban,hogy lehetnék több egy kis lúzer ,csendes csajnál ,de valahogy ennél több sose futotta látszatra. Osztályomban kissé ki vagyok rekesztve ,és nen ez az elsö közösség ahol ez történik.

És nem tudom miért. Sose voltam bunkó senkivel,mindenkivel kedvds vagyok,és csak arról beszélek ,ami őt érdekli ,de egyszerűen mindig perifériára szorulok. És belefáradtam. Biztos hordozok valami traumát (régen szekáltak,azóta van ez a görcsösség),meg van a belső védkezésem,mindig felismerem magamon. De hát tényleg mindig ugyanazokat a dolgokat vonzom be ,mindig áldozat típus szerepem van. Mindig csak arra ugranak ,amit én mondok.Ilyen idősen már vágynék

társaságra,olyan rendes tiniskedésre,tényleg egy plázázásra,buli ,sima kávéra belülni ,beszélgetni,haverkodni. De nincs kivel. És az ember lenne extrovertált,de nincs kivel. És oke ,valaki szerint ez egy döntés de szerintem azért közrejátszik benne a társaság. És ez a körforgás,már lassan több mint 3 éve...:)

Eleinte barátkozgatok valakivel,aztan rám un ,észre sem vesz. Pedig simán el tudom magam képzelni hangemberként,társasági emberként ,de sose volt ez. Most is itt ülök az osztályban emberek között és nagyon semmi, egy egyoldalú beszélgetésen kìvül egy lánnyal ,akihez mindig csak én megyek oda,ő sosem. De nem is érdeklődik semmiről. Meg egy másik csaj ,aki szintén nem szól,mindkettőt nekem kell szórakoztatni. Mindig csak egyoldalú barátságaim voltak.És én ebbe is belefáradtam. De ha nem keresnék tök egyedül lennék. Gondolom azt magamban,hogy majd alakul,akár az osztályban, akar az életben ,de őszintén kicsit a godor alján érzem magam (mar vagy 3 éve :)Meg ha csak az osztályt vesszük ,egyik se "alkalmas"(most ez nagyképüen hangzik,pedig rohadtul toleráns vagyok,csak legyen valaki) arra,hogy bármi barátság legyen ,egyik mujább mint a másik,a másik meg majmabb. És a fiúk is hasonlóak. Gyakorlatilag undorodnak tolem,hogy ki uljon mellem,pedig az eg vilagon semmi nincs velem,rossz szavam se volt ,budos se vagyok. Vagy ennyire undorító lennék! És ezt sokszor látták így kozossegben. Ez a sorsom vagy mi?:)

Sportra is járok,tobb dolgot kiprobaltam,elvagyok emberekkel,de baratsagokat kotni képtelen vagyok szerintem. Az elvagyokból szoktam a perifériára kerülni. És nem kell hozzá tennem semmit.Valakinek valami tipp? Beszéljek suli pszhichologussal? Komolyan nem vagyok szomoru,nem bántanak a hülyeségek,hogy ki hogy ul le mellem,vagy nem ,de mégis zavar. Na jó,igazából mondhatnám ,hogy jól kezelem ,de folyamatosan nyomaszt,szorongok,dühkitöréseim vannak otthon, vagy elsírom magam,ha egy kicsit is bántva érzem magam,meg gyomorgörcs rendszeresen .

Társaságra vágyom ,mert úgy érzem senkinek sem mutattam/mutathatom meg önmagam. Senki nem ismer igazán.

Anyu szerint látszik rajtam a bánthatóság. Hogy belém lehet rúgni.

Remélem nem túl szánalmas ,meg kilinikai eset sem,vesszőkre ,írásra meg annyira nem figyeltem :)

Tudom, attól hogy kiírtam,nem változik meg az életem,de tényleg változást szeretnék ,szóval help.

16/L