Elitéled azokat, akik lemondanak az életről?

Sajnálom, hogy ennyire rossz életük van/volt, hogy abbol már nem tudtak más kiutat találni, csak hogy megöljék magukat, őket csak sajnálni tudom, senki nincs melletük, senkire nem számíthatnak, senkijük/semmijük nincsen.

Azt viszont elítélem akik lemondanak valaki más életéről, ezt az abortuszra értem, lehet hogy még nem született meg de akkor is az egy icipici élet, amit a felelötlenek kioltattak. Mert nem vigyáztak, vagy véletlen becsuszott a baj (bár annak is van megoldása, ha baj történt, nem várni kell arra, hogy na vajon terhes vagyok-e vagy nem, nem megvárni kell a teszt eredményét, hanem még ellötte tenni valamit.)

Rossz a kérdés: nagyon nem mindegy, milyen körülmények között.

Megkockáztatom, hogy a kérdező vallásos, azért kérdezi így. Neki mindegy.

Nem ítélem el őket..

mindenki azt csinál amit akar.

Én is gondolkodtam már öngyilkosságon.. de pff.. így is utálnak.. úgy is, szóval.. Na meg így se hiányzok senkinek, de úgyse..

Nem mindegy, hogy 'sikerült-e' az öngyilkosság vagy sem! Mert ha igen, azon komolyabban elgondolkodik az ember, hogy miért nem vette észre a jeleket, a másik gondját-baját!

DE!!! Ha nem sikerül, meg lehet őt kérdezni, miért tette, miért volt felelőtlen, mert ez az! Ugyanis (mivel kórházban dolgozom, ismerem a szitut) nem mindig tudom sajnálni azokat a (sok esetben tizenéveseket), akik pillanatnyilag elborult elmével bevesznek 5 altatót, és azt hiszik, ezzel minden el van intézve, vagy netán "rotring ceruzával" megkarcolják a kezüket és most ők sajnálnivalók, meg öngyilkosok... Na neee!