Nem tudok társaságba illeszkedni. Nem tudom hova való vagyok, keresem a helyem a világban 19 évesen. A suliban az utolsó évet töltöm, király lesz így elválni mindenkitől h fokozatosan elhidegülünk. Szeretnék változtatni magamon, de hogyan?

Ilyen nekem is gyakran van!! És ez teljesen találó ahogy leírtad. Én is begyöpösödöttnek és szürkének érzem magam. Szerintem lehet, hogy (tudom nem hangzik szépen) meguntad az osztálytársaid. Nem tudok mást tanácsolni, mint hogy ennek ellenére próbálj pozitívan gondolkodni! Aztán jövőre úgyis minden megváltozik, egyetem (gondolom), új társaság..

Örülj, hogy neked csak egy évet kell így kibírnod, nekem még van kettő..

17/L

Amikor még gimnazista voltam én is sokszor éreztem így, a végefelé már alig vártam, hogy leérettségizzek, és otthagyjam az egészet.

Bár az osztály nagy részével jóban voltam, mégsem mondhattam el, hogy akár egy igaz barátom is lett volna ott.

Tudod, az az érzés, amikor megkérdezed magadtól, hogy kit szeretsz az osztályból a legjobban, és akkor jössz rá, hogy tulajdonképpen senkivel nincs komolyabb kapcsolatod.

Mindenki csak haver. És ez nagyon rossz.

Később bekerültem az egyetemre, és ott próbáltam váltani.

Nem a mennyiségre mentem rá, hanem a minőségre, mivel lehet, hogy a középiskolában az érvényesül, aki maga mögé tudja állítani az egész osztályt, és külső szemlélő számára ö az aki mindenkit ismer, akit mindenki szeret, aki mindenkivel jóban van, csakhát az ilyen emberrel is maximum azért barátkoznak, hogy a középpontban legyenek ők is.

Az egyetemen is jóban vagyok szinte mindenkivel, de annak a 95%a csak haver, viszont amit szerettem volna, hogy legyen 1valaki, aki igaz barát, azt sikerült elérnem.