Egy 18 éves lány vagyok. Valaki meg tudná nekem mondani hogy miből lehet észre venni azt hogy az ember meg változott esetleg megkomolyodott és azt az ember saját magán is észre veszi?

Én magamon nemrég vettem észre, hogy más vagyok, mint eddig. Gondolom nemrég lettél 18, így most valami erős váltásra számítasz, hogy ezentúl majd felnőtt leszel, meg ilyenek. Pedig ez lassan alakul ki. Én már egy ideje nagykorú vagyok (azért nem olyan régóta), és én például abból vettem észre, hogy néha visszaolvastam a naplómat, és elcsodálkoztam magamon, hogy mennyire másként láttam a világot mondjuk egy évvel azelőtt.

Vagy például mostanában volt, hogy egy fiú, akit nagyon szerettem volna megszerezni, de nem sikerült. És el tudom viselni, mindenféle nyavalygás nélkül. Még mindíg nagyon szeretem, de el tudom fogadni, hogy neki nem én kellek. Meg ehhez hasonló dolgok.

Szerintem idővel te is fel fogod magadban fedezni ezeket a dolgokat. Sok sikert hozzá! :)

Adok egy tippet! Fotózd le magad ruhában. Épp abban amelyik aznap nagyon tetszik! A képet rakd el valahova, hogy meglegyen és írj mellé pár sort magadról. Mit érdekelnek, mit gondolsz róluk stb.stb. Egy fél évvel később tégy ugyan így, de úgy, hogy először megcsinálod ugyanezeket és majd csak azután olvasod el a régen alkotott irományt és nézed meg a képedet!

Szerintem fogsz látni változást. A fogalmazás stílusában mindenképpen! És szerintem a ruha sem fog már annyira tetszeni, mint azelőtt.. Ha nem fél évet vársz hanem, mondjuk 2 évet akkor meg aztán megbotránkoztató is tud lenni a régmúlt!:)

Én egy hasonló fórumon találtam meg egy 7 évvel ezelőtti hosszú hsz.-emet és nagyon nagyon mosolyogtam !:D

1 a barátod ne akarjon megkomolyítani, sőt, valahol inkább örülnie kellene, hogy még "gyerekes vagy" és nem besavanyodott öregember. másrészt azért jöttetek össze mert ő szeret téged, ha meg ő megkomolyodott, akkor várjon rád. főleg ha idősebb nálad

2 akik 16 évesek... ne ez alapján válogass, hanem hogy kikkel érzed jól magad. nincs értelme erőltetni a komolyságot. és ne hagyd el a fiatalabb ismerőseidet (habár 2 év nem sok) hanem keress új komolyabbakat/idősebbeket(ha mindenáron a kor számít)

Na, az utolsó bejegyzésedben mindent leírtál arról, hohy miért kéne dobnod őt. 3 hónap az nagyon kevés, ha ennyi idő után kijöttek a különbségek, mi lesz később?

Nekem a te korodban mindig az volt a mottóm, hogy ha egy pasival bajok vannak, azonnal dobni kell. Fiatal vagyok, minek foglaljam le magam, meg persze őt is.

Szakíts vele a francba, majd jön egy másik, aki sokkal jobb. Tudatosuljon benned, hogy ebben a korban mindenki pótolható. Mindenki. A legjobb barát/barátnő, pasik, az ég világon mindenki. Majd ha leszel huszonegynéhányéves, akkor már érdemesebb elgondolkodni ilyeneken.

Szóval, tudod a szerelem önmagában kevés ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön. Én is jártam már így, életem első nagy szerelmével. Dobnom kellett, mert kiderült, hogy egy p*cs. De attól én még szerettem, de hát az van, meg kellett lépni. Sz*r lesz, de hidd el, nem fogod megbánni.